Hát egyenlőre úgy néz ki, nem volt túl nagy ötlet ez a szabi...
Ülök itthon értelmetlenül, miközben kattog az agyam hatszázas fordulatszámon azon, amin nem kellene...
Közben ilyenek vannak, hogy szülifelit nézek, meg valóvilágot... Kiolvastam az egész internetet... Elég szánalmas vagyok...
Néha sírok, hogy annyira nagyon sok minden, hogy ezt egyedül nem lehet... Ami meg persze faszság, de a tudat, hogy van valaki mellettem és most mégis egyedül vagyok mindennel, a gondolataimmal, még rá tesz egy lapáttal... Jövő csütörtökön jön haza Katona... Megint elment egy hónap... Egy egész hónap... (mikor lesz ennek most már vége, de komolyan!?)
Nyilván az eszemmel tudom, hogy be kell fejezni ezt az árva kisveréb drámát, és minden este meg is fogadom, hogy na majd holnap, hű meg ha... Aha...
Tavasszal bejött, hogy nekiálltam ilyenkor vadul takarítani, tervezem holnap kipróbálni, hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése