Tko

Miután múlt héten minden nap három harminckor keltem, és 12~14 órát dolgoztam, túlestünk az éves leltáron (ami durván mínuszos volt ~ szerintem ki fognak rúgni), szóval a szervezetem úgy döntött, hogy fuck this shit,  elég volt, és konkrétan ledöntött a lábamról, valami fosós~hányós megfázásos történet...

Mivel a héten köztes lettem volna, kivettem ezt a hetet, amiért a kolléganők szerint a kurva anyámat egyébként... Amit nem is igazán értek, mert az ő beosztásukat nem érinti.

Nem vagyok kifejezetten tápos fajta, de így tényleg nem tudnék dolgozni, gyakorlatilag három napja, napi 16 órákat alszok, fáj minden, tegnap már kértem Katonát hogy lőjön le, de szerinte indokolatlan fegyverhasználatnak minősülne  😄

És egyébként csak azért nem 24 órát alszok a 24~ből, mert a kolléganők ilyen hívásokkal tartanak ébren, illetve karban a vérnyomásom:

Hívás1: (hajnal!  4 óra 20) megszólalt a riasztó, kit kell hívni????  

~teljesen biztos, hogy nem engem, távfelügyelet Cuncuska! 

Hívás2: elromlott a hűtő...

~esetleg próbáld meg a műszakiakat, szerintem valamennyivel többet értenek hozzá mint én.

Hívás3: kell ma rendelni? 

~Minden(!!!) héten, hétfőn, szerdán és pénteken rendelünk... Szerinted kell?

Hívás4: elfogyott az xy hüvely, van még valahol? 

~a raktárban nézd meg légy olyan jó...

Hívás5: be tudsz ugrani, amig átmegyek a postára? 

~A posta este hétig nyitva van, a műszakodnak kettőkor vége, szerintem bőven oda érsz, bicsi bocsi ha bunkó vagyok, elnézést de nem merek a wc~től tíz méternél messzebbre merészkedni.

Azt hiszem kicsit most neheztelek rájuk.....

Onnét tudom

Hogy nem vagyok jól, hogy az előbb azon kaptam magam, hogy egy blikk-es cikk alatt komment háborúba keveredtem!   🤣🤣🤣 (de miéééért?)

Influencer...

Csak én kapok idegrángást ettől a szótól?

Minden másra ott a master card

A felismerés, amikor a gyerekkorod idézve, bokáig gázolsz a falevelekben az őszi napsütésben, még nagy vidáman rúgdosod is, mint rég.... majd felfedezed, hogy full szaros mindkét cipőd... Hát megfizethetetlen.

Mielőtt :)

Mielőtt kivivom a nép haragját, írok gyorsan !

Annyira drágák vagytok, hogy hianyzom a leltárból, és mindennap úgy feküdtem le, hogy na jóóó, holnap tényleg blogolok, de minimum egy kommentet dobok, hogy élek vagyok, csak extra fos (majdnem)minden nap!

Több szempontból fos, bár lehet, hogy csak nekem kellene újragondolni a probléma piramist.

Gondolom legfőképp a Katonás sztori érdekel Titeket... Hát kicsit félve, és óvatosan merek erről csak írni, mert irl kapok hideget, meleget, és nem azt mondom, hogy azt mondja bárki, amit hallani akarok, de elég labilis a lelkem ezzel kapcsolatban, és nagyon meg tud viselni, ha valaki sarkosan fogalmaz, vagy ilyesmi.

Kicsit kutya futtában, mert a változatosság kedvéért rohanok, szóval hazaért, nálam vegyesen bőrből kiugrás, és 'rettegés foka', amiért az elmúlt fél év alapján fogalmam sem volt mire számítsak, és ehhez mérten jól sikerült az első pár nap, örült, örültem, örültünk, a pszichológus jól felkészített, hogy lehet hogy így~úgy~amúgy fog viselkedni, hogy hagyjak neki időt vissza szokni, hogy itthon van, hogy a saját ágyában alszik, hogy ez egy tök más közeg, hogy ne támadjam le rögtön a gondolataimmal, az érzéseimmel, hogy ne akarjam az elmúlt fél évet két nap alatt bepótolni stb.

És én ezeket tök komolyan is vettem, mert persze had szokja az itthon létet. És az elején tényleg tök pozitívan alakult minden, rengeteget mosolygott a szívem, és nagyon pozitív voltam velünk kapcsolatban. Tett felém egy akkora gesztust, hogy csak kapkodtam a levegőt, (erről ennyit akarok csak elmondani), szóval én azt hittem rendben lesz.

De... Mert ugye mindíg ott az a kurva de... Szóval most már itthon van egy hónapja, de rólunk, kettőnkről egy árva hangot nem ejtettünk... Én ugye azért nem, hogy ne legyen letámadva, ő meg... A fene tudja miért... Büszkeségből, vagy még bizonytalan, vagy nem akar bántani, de hogy így csend van... Szépen visszaálltak a hétköznapok, a megszokott menetrend, és mi meg csak így vagyunk...

Nekem meg múlt hét óta egyre jobban kell összeszorítani a fogam, hogy ne bukjon ki belőlem a mindent tisztázó kérdése sorozat... 'kell'... Nem nem kell, ha ő nem kezdi el,  nyilván nekem kell... De vajon fel vagyok készülve a válaszra? És igen tudom, lehet ülni a langyos szarba, de minek, előbb utóbb meg kell ejteni ezt a beszélgetést, csak hogy éppenhogy össze szedtem magam, kurva sok melóval, és annyira nagyon gyenge kis lábakon áll ez az én lelkem kirakósa, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ha most összetörik, akkor lesz e erő, vagy kedv újra összerakni.... Mondhatni elég erősen tiltakozik az önvédelmi rendszerem... De igen, tudom... Gyűltöm majd a bátorságot.

Hát most így hamar gyorsan ennyi, rohanok tovább, de most már jövök gyakrabban, ahogy az egyéb szarok lassan elsimulnak.