Fszmt

Hívás1:  tudsz kölcsönadni egy ötöst?

Hívás2: Elugranál nekem a gyógyszertárba?

Hívás3: Elviszed a gyerekek táborba?

Hívás4: Be tudsz menni helyettem nyitni?

Hívás5: Megcsinálod a körmöm?

Hívás6: vigyázol a papagájra, amíg nyaralunk?

Hívás7: ott aludhatok ma?

Kincstár kulcsa nem kéne gyerekek? 

Hülye vagyok, üssetek!!!

Vettem egy doboz 'palástfű' fantázia néven futó festéket, majd ezek után ordítva bömböltem bruttó húsz percig, az első pár ecsetvonás után, hogy baszdmeg ez zöld... (hűdezöld).

Mivel az egyik fal már össze lett (baszva) festékezve, káromkodva, duzzogva, kisírt szemmel neki álltam felkenni, 'leszarom' (nem) lesz amilyen lesz jeligére, és medzsik, de ahogy száradt és halványodott, már egész pofásnak tűnt... Mondjuk még most is sötétnek látom, és kurvára nem az a szín, amire én gondoltam, de azthiszem fogok tudni együtt élni vele*.

*kivéve persze ha Katona haza jön és meglátja a zöld konyhát, és ki vág a picsába... Illetve lehet hogy a konyháig el sem jut, mert kiakad az előszobába a tapétán, amit egyébként múlt szombaton vettem, és egészen addig nagyon tetszett amíg be nem szállítam az autóba, és elindultam velük haza, mert ahogy hátra néztem a tekercsekre, elkapott a bőgés, hogy hát baszki nekem ez nem is tetszik...

Mindezt úgy bidzsízkedem amúgy, hogy Katona nem tud róla...  szóval hülye vagyok, üssetek plíííz  🤣🤣🤣

Tired af

Totál nemnormális napot toltam ma, és meg kell állapítani, hogy ehhez én már öreg vagyok  😅.

Három harminckor keltem, futottam egy kört Kobával, letoltam nyolc óra melót (kurvásul hétfő volt ma), ezután leugrottunk Badacsonyba Fulloska álomruhájáért, hazafelé megálltunk Salföldön homokot lopni (nevermind), aztán besodródott az autóba egy méhe, és háton (!!!) csípett... Igen allergiás vagyok rá... Szóval egy pici falu közepén satufék, felső ledob, és ott álltam egy szál melltartóban, hogy kell mentő, nem kell mentő, mi lesz... Végül egy kis zsibbadással megúsztam, meg azzal, hogy a hátamban a létező összes izom összeugrott egy csomóvá, póló vissza, teperés haza, mert hatra jelenésünk volt a kutyakozminál, ott másfél óra várakozás (kivételesen imádtam), innét futás Papához, vészhelyzet (nemakarodtudni), úgyhogy kilencre sikerült is haza esni, izzadtan, homokosan, csomós háttal, halál éhesen, és ha most rögtön azonnal elalszok, akkor még öt óra húsz percet tudok aludni...

Én így szórakozok...

Egy pár hete tudatosan figyelem a körülöttem lévő embereket, a kommunikációnkat, mert kezdtem azt hinni, hogy ufó vagyok, és én drámázom túl.

Azt vettem észre (megint), hogy senki~senki nem kérdezi meg tőlem, hogy vagyok, hogy érzem magam, rendben vagyok e, milyen napom volt, vagy egyáltalán bármi...

És először tényleg azt hittem, hogy én lihegem túl, és biztos majd legközelebb, majd máskor megkérdezik...

És akkor kicsit elkezdtem 'játszani', figyelni, én lelkesen kerestem mindenkit, érdeklődtem, programokat kezdeményeztem, írtam, hívtam, kerestem, hallgattam, de csak nem jöttek a kérdések.

És esküszöm, egy darabig még szórakoztatott is a dolog, de egy pár napja egyre szomorúbb vagyok miatta, ma még egy kicsit bőgtem is, hogy most ez komoly?  Ennyire nem!?

Ugyanitt: szegény pszichóm

Egy kicsit elbizonytalanodtam....

Koba:tapéta sok~null

Rettegés foka...

Ha nincs baj, akkor csinálok magamnak... (zseniális ugye?).

Szóval kitaláltam, hogy mire hazajön Katona, kifestem a konyhát, és kitapétázom az előszobát. Ezek ugye az őszi szoba festés után is tervben voltak, csak valahogy elfogyott a (pénz) lendület.
És akkor én elhatároztam, hogy kompenzálva sokmindent, ezzel meglepem.

A konyha az még nagyjából sima liba, feltéve ha találok valami férfiembert, aki leakasztja nekem a konyhaszekrényeket, létrát már szereztem, és a színt is kiválasztottam, itt még oké a dolog, viszont...

Az előszoba extra szopás lesz... Két különböző fajta tapéta van összeeresztve, és a kilencvenes években divatos bordűr csíkkal elválasztva... Nyilván ezt le kell szedni... És csak reménykedni tudok, hogy nem omlik le itt~ott a fél vakolat, mert glettelni nem tudok, és költséghatékonyságból nem is akarok. Ide is kell erőember, mert az előszoba falat sem tudom egyedül szétkapni, és úristen, mekkora mocsok lesz, és hogy fogom utálni az egészet ? (már most utálom... )
Aztán ott van még a szín, és minta, mert ami nekem tetszik, az lehet, hogy Katonanak nem fog, és mi van ha azt mondja hogy fúj?
És az is játszik, hogy fogalmam sincs, hogy mi Koba jelenlegi álláspontja a tapétával, most az eddigi 'falvédő kartonokat' leszedtem, és izgatottan várom, hogy hozzá nyúl e... Remélem elmúlt nála ez a fajta hóbort. ( van ezer új, szóval nem unatkozik... Én sem)

És ha ez nem lenne elég izgalom, meg aggódás, hát holnapra van időpontom fodrászhoz... Mutatok egy januári képet,(ehhez még tegyünk hozzá azóta

úgy öt centit), és arra kellene rávenni a fodrászt, hogy csak tizet vágjon... Most per pillanat azt találtam ki, hogy azt mondom neki, hogy ötöt vágjon, így vág tizet (mert mindig ezt csinálják baszdmeg), és akkor talán mindenki boldog lesz a végén...

Helyetjeli

Megvagyok ám, csak a héten kicsit meghaltam...

Extra hosszú napokat toltam melóban, rengeteg programot csináltunk Fulloskával meg Kobával, Papa a héten extra hisztis volt, és szinte minden nap okozott nekünk némi idegösszeomlást, és közben küzdöttem/küzdök egy olyan színtű szorongással, amit részben meg sem tudok magyarázni.
Ami meg azért 'vicces', mert pont a hétvégén beszéltem meg magammal, hogy azért most így elég kerek minden, tök faszán csinálom a dolgaim, fasza csaj vagyok, jól érzem magam a bőrömben stb.
Aztán hétfőn be ütött ez a szorongásosdi, amit próbáltam kiBogozni, de nem ment, és akkor kezdtem megijedni, hogy mivel látszólag semmi okom azokat érezni, amiket érzek, biztos valami rosszat érzek meg így előre, szóval hergelem magam már...
Úgyhogy holnapra azt tervezem, hogy túlélem a napot, szombaton kialszom magam, és rendbe rakom a fejemben ezt az egészet amennyire tudom, a többit majd jövőhéten a pszichóval.
Írok mindenféle todo list~eket (ettől mindig megnyugszom, mert ott van előttem, hogy mik a tervek, mennyi időm van rá, és akkor hirtelen nem is tűnik olyan soknak, és lehetetlennek! :)

Kitaláltam, hogy mire hazajön Katona, kompenzálva Koba rongálásait, kifestem a konyhát meg az előszobát, (ami egyébként is tervben volt) meg lesz némi tapétázás is, mert glettelni teljesen biztos, hogy nem tudok megtanulni YouTube~ról, tapétázni viszont igen, festeni meg ugye ősz óta tudok :), szóval célok, tervek vannak, (nem csak ez, majd mesélek) gondolom közben azért néha anyámat is szidni fogom, hogy minek álltam én ennek egyáltalán neki, de amúgy szerintem buli lesz!

Annyi minden történik, és annyi mindent szeretnék leírni, és fogok is, mert van ám jóság is, de ilyen napok után tényleg csak a túlélesre játszok.