2016. augusztus 14., vasárnap

Fáradt

Jelentem a Zeb mára sokkal~sokkal jobban van, lazán sétált velem egy ház kört, már nem alszik annyira nagyon sokat, eszik~iszik szépen, ettől függetlenül kicsit félve hagyom itthon egyedül holnap... Persze haza tudok ugrani hozzá, de az nem egyenlő azzal hogy itt vagyok vele...

Délután rám tört a...  Nem tudom mi... Fáradtság, az elmúlt napok idegeskedése, magány, mittudomén, de olyan sírást produkáltam, hogy már magamra kellett szólni... Gondolom most jött ki belőlem a feszültség, vagy ilyesmi, de hirtelen nagyon kicsinek és nagyon magányosnak éreztem magam.
Ami meg amúgy hülyeség, mert folyamatosan csörög a telefon, jönnek az üzenetek, mindenki izgul a kis szarosért, még röhögtem is, hogy engem nem hívtak ennyien amikor műtöttek :)

Elmúlik ez is!

2 megjegyzés: