2017. november 3., péntek

Are you fucking kidding me????

Oké... Lehet, hogy mégis igaza van annak a félmarék embernek, aki körülöttem van, és azt duruzsolja a fülembe, hogy egy kibaszott hero vagyok, meg hogy erős a lelkem.

Az úgy volt, hogy egy ismerős ismerősének az ismerőse épp ki akarja adni a lakását... Én meg itt az elmúlt hetekben kurva spirituális vagyok, figyelek jelekre meg minden , és akkor azt mondtam magamnak, hogy oké, ha ez a lakás az enyém lesz, és engem választ a tulaj, akkor az baszdmeg jel... Akkor az az utam, hogy el kell mennem MOST, történjen utána bármi is.

Felhívtam, hogy elmennék megnézni, megbeszéltük az időpontot stb. És akkor én kurvára bőgtem, hogy baszki... Ha azt mondja oké, akkor költözök... Úúúristen!

Odamentem a megbeszélt időpontra, jött a srác... Inkább faszi... Hát... Gyerekek... Mindegy, egy putri, de van domestos, kellő fantáziám, meg egy kis szépérzekem, esküszöm még bele is fért volna, ennyi pénzért mégis mi a szart várok?
Beszélgettünk az emberrel, és amikor jöttek volna a konkrétumok, hirtelen elkezdett hápogni...  Én állat meg még próbáltam szépíteni a helyzetet, mondtam neki, hogy megértem, hogy nehéz döntés, van egy csomó jelöltje, nyilván normális rendezett emberkének akarja kiadni a pecót, és hogy tökre megértem, ha most nem mond semmit, és megnéz másokat stb~stb, bla~bla~bla...
És akkor annyiban maradtunk, hogy majd keres, ha széna, ha szalma!

És.... Hát keresett is, már aznap este kaptam egy üzenetet, hogy nekem adná a lakást ha... Hát... Szóval, ha tudnék vele egy kicsit kedvesebb lenni.... Ööö.... Miután sikerült pánikrohamosra bőgni magam, nyomtam egy block~hide~delete~et.... Jelek mi ? Azok baszdmeg!!!

Hát, hogy a faszomba bírom ezt még?  Vagyis inkább meddig????????? 

2017. november 2., csütörtök

Kutyultam

Úgy alakult, hogy a nemrég Pestre költözött barátnőm kutyusát műteni kellett félig~meddig SOS~be, és mivel csak az itteni dokiba bízik, ragaszkodott hozzá, hogy itthon csinálják meg, de közbe meg ment a fejvakarás, mert most kezdett az új munkahelyén, nem kapott szabit, és akkor milegyen?

Aztán kitaláltam, hogy ha megtudja oldani, hogy valahogy haza jusson a Bodri, akkor a műtét után, jöhet hozzám, amíg lábadozik. És így is lett, bár én valahol nagyon be voltam szarva a dologtól, mert tudom, hogy nem egyszerű egy frissen műtött~altatott kutyával, meg hogy vajon mennyi sebet szakítok fel, hogy mennyire fog megérinteni, de oké, a lényeg, hogy a Bodrinak jó legyen!

Aztán végül nekem lett jó, mert egyrészt negyed annyira sem volt szarul, mint Süti a műtét után, a lábán jött ki, és teljesen jól viselte a dolgot, mire kiment belőle az altató, és már látszott a szemében az értelem, meg se mondtam volna, hogy mi történt, nagyon jól nevelt, okos kutya, teljesen jól viselte, ügyesen viselkedett, nagyon jó volt, hogy itt volt... (kicsit azért sírtam, amikor újra hallottam a lakásban a már jól ismert hangot, ahogy kopogott a körme a parkettán), jó volt újra pórázt fogni, végig menni az ezerszer lejárt séta körön.
És mivel ennyire jól volt, végül csak két napot töltött itt nálunk, és minden percet imádtam!