Öregszem!

Én vagyok az a szar arc, aki negyed tizenegykor ki kiabál az ablak alatt duhajkodó fiataloknak, hogy csitu legyen mert lemegyek....

Nincsenek szavak :)

(mondjuk csend is lett rögtön!!!)

Mpfh...

Hajnal háromkor arra keltem, hogy be rántotta a görcs a vádlim, nagy nehezen kinyújtottam, aztán mire vissza aludtam, a combom kapta el... Szóval fél négykor én már a konyhában ittam a kávét, négykor meg már lent voltunk a Zebbel, aminek mondjuk azt volt az előnye, hogy fasza hűvös volt, a lakásban is sikerült normális hőmérsékletet csinálni! Jó, mondjuk ez délutánra elmúlt...
Mondanám, hogy holnap végre péntek, de hétvégén is dolgozok.

De azért van pozitívum is ma, volt a Zeb fodrásznál, és nagyon cuki cicafiú lett megint, ilyenkor olyan kis baba, hogy meg kell zabálni!

Ma aki nem velem, az ellenem!

Én tényleg  szeretek mindenkit... De nem ma...

Én tényleg tök őszintén szoktam mondani a barátaimnak, hogy ha gáz van, hívjanak nyugodtan, akár éjjel is, viszek (ásót)zsepit, vagy akármi!  (és tényleg így is érzem, nem csak a szám nagy)

De abban ugye egyet értünk, hogy a 'jaj képzeld nem engednek ekkor és ekkor szabira' problémakör semmiképp sem a vészhelyzet kategória, amit hajnal öt óra hétkor kell mindenképp megbeszélni! És innét szépen megindult a nap lefelé...
Cuki kolléganő nemcuki hisztit rendezett, azzal együtt, hogy nálam tegnap is kihúzta a gyufát sok volt, haza is küldtem!

Aztán out of blue megjelent a virágshopos volt főnökasszony, amit igazából nem is értettem, nem tudom mit akart, hogy egyáltalán ez most így hogy, mit képzelt, hogy volt hozzá képe...

Közben a melóban ilyen vért izzadós kurvára koncentrálós dolgokkal küzdöttem, ami nyilván gyorsabb ment volna, ha nem pont épp ma talál meg mindenki mindennel, és amikor a huszadik üzenet után megnézem, hogy mi azisten ilyen kurva sürgős, és látom hogy semmi, és ráérek válaszolni, mert nem ég a ház, jön a huszonegyedik üzenet, hogy 'láttam, hogy láttad!' .... (geci)

Na most vagy mindenki másnak volt hisztis/nyűgös/ szar napja, vagy nekem, de ez így most mára sok volt!

Majdnem jó!

Annyira nagyon jó volt az elmúlt négy nap....
Pénteken hazajött Katona, és végre a mosolygós, bújós cuki Katona... Büszkeség, meg megkönnyebbülés, nagyon jó volt... Kábé egy óráig, amikor nagy bátortalanul közölte, hogy akkor kedden irány a határ...

Mondjuk itt egy percig nem kaptam levegőt (hát ezt a kibaszást...), egy percig meg levegővétel nélküli káromkodtam... Aztán végülis lenyugodtam, ez van, nem akarom elcseszni a hétvégét!

Elmentünk vacsizni, sokat nevettünk, szombaton elkísért a búcsúztatóra... Nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velem, fogta a kezem, meg adta sorba a zsepiket, és mikor hazaértünk beszéltetett, mert tudta, hogy most ez kell nekem.
Pihentünk, nagyot sétáltunk a Zebbel (aki úgy elfáradt, hogy kézbe kellett felhozni azt a formás kis seggét a negyedikre), ettünk pokol csípős pizzát, vasárnap is olyan cukik voltunk együtt, hogy még én is meglepődtem, barátoztunk egy kicsit, meccset néztünk, és ma még főzött is nekem szóval awww......!!!!

Ööö.... Mármint, tudom ez így normális, és így oké, csak nálunk az elmúlt hónapok másról szóltak, hol a határ miatt, hol a továbbképzés miatt, hol mert hülyék vagyunk mind a ketten, de hogy most megint a régi 'MI' voltunk, és annyira nagyon jó!!!

És igen, ma elment, de annyira nagyon feltöltött ez a pár nap, hogy kibírom!

Életjel!

Haza jött Katona, vége a nyamvadt továbbképzésnek, büszkeség van, meg boldogság, meg nyamvadt rossz hírek is de egyenlőre nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, szerelmezés van!

Éjáó!!!!

Szerintem a válogatott vegyen fel engem kabalának, és minden meccsen küldjenek be 90 percre a budiba! Úgy néz ki ez jó ómen...

Háromszor mentem el pisilni (egy nyamvadt sört ittam), és bazmeg mind a háromszor hallom, hogy kint ordít mindenki...  Kétszer mondjuk legalább a lassításra ki értem! 

Büszke!

Olyan kurva büszke vagyok magamra, amiért visszaszólok amikor kell, és nem utána dühöngök, hogy azt kellett volna mondani, hogy!

Ma például többször is, és jól esett! Hát öreg vagyok én már bohócnak!

Hát hogy na!

Tegnap délelőtt még tök lelkesen készültem a bográcsozásra, hogy tök jó buli lesz, végül csak a jó neveltetésem tartott vissza, hogy ne mártsam az egyik csaj fejét a lobogó gulyásba.... Jó, én is ovis vagyok, hogy felveszem az ilyen beszólásokat (de azért az anyját az ilyennek)

Sütöttem muffint, ne menjek már üres kézzel, kérdezi, hogy megkóstolhatja e, persze, hát ezért hoztam, mondja, hogy mielőtt eszik belőle, szól, hogy a cukrászdába ahol dolgozik, (takarít ~szerk.) hetente 7200 muffint sütnek, és számára az igazi sütemény ott kezdődik, majd a szimpatikus bevezetés után sikerült azt mondani a szájával, hogy a legtöbb, amit el tud mondani az enyémről, hogy biztató próbálkozás...

Mondjuk mire számítok, amikor kicsivel a megérkezése után közölte, hogy ő simán be áll a 'roki' parkolóba, meg két parkoló helyre keresztbe, mert neki (illetve a bankjának) BMW~je van, és úgyis mindenki köcsög béemvésnek tartja csak, akkor meg már úgy is viselkedik... Wtf?!

Chill!

Annyira szeretem az ilyen szöszmötölős reggeleket...

Sokáig aludtam, nyugis kávé, egy nagyobb kör a Zebbel, reggeli a pékségben, ahol dolgoztam, még mindig imádom az ottani illatokat, esküszöm ahogy ültem ott, elkapott a kedv, hogy beálljak kicsit a pult mögé (már nem mennék vissza), kicsit ki ugrottam a piacra, ahol hősiesen ellenálltam a sültkolbásznak, pedig... most meg épp muffint sütök, délután pedig bográcsozni megyünk a Zebbel! (Katona nincs itthon, nem engedték őket haza hétvégére... Katonaság, én így szeretlek... Se!)

Holnapra pedig maratoni lustálkodást tervezek!

Meh!

Nemén: úristen, baj van???

Én:?

Nemén: miért vagy feketében?

Én: mert kövér vagyok

(jobbra el!)

Fszmt!

Ha hivatalos akarnék lenni (dehogy akarok), akkor azt mondanám, hogy borzasztó fegyelmezettlen voltam ma a munka végzés közben...

Tök cukin el voltam dolgokkal (elbasztam az időt), aztán törvényszerűen jött a pánik meg a kapkodás... Hát ha valamit utálok, akkor ez az... Én vagyok az a fajta hülye, aki bármilyen korán kel, képes egy húsz perccel korábbra állítani az ébresztőt, hogy ne kapkodva kelljen készülődni, és ne kutyafuttában kelljen meginni a kávét, nem szeretek kapkodni... Erre most olyan édesen elbasztam egy órát a délutánból, hogy igazából nem is értettem hová tűnt az a hatvan perc...

Meg olyan is volt ma, hogy csináltam nagyon jó dolgokat, amin mások megsértődtek, az egyiknek jót tettem, a másik besérült, ettől most leginkább azt érzem, hogy jobb lett volna meg sem mozdulni!

De legalább holnap már péntek! 

Nyüssz!

olyan rosszat álmodtam, hogy ébredés óta görcsben van a gyomrom!  Ott álltam és végig néztem, hogy verik szét az életemet!  Hát hagyjuk is!

Tegnap mérges voltam magamra, mert annyi szemetet ettem össze vissza kontrol nélkül, hogy az borzasztó!

Meg még olyan is volt tegnap, hogy kaptam egy fél mondatba rejtett kritikát, szerencsére már túl vagyok azon a korszakomon, hogy rögtön fel kapjam a fost, kicsit félre tettem a dolgot, aztán este elgondolkoztam rajta, és hát van benne igazság, tudok róla, tudom, hogy lehetne másképp, de nekem most így volt jó, és vagyok már annyira öreg, hogy néha megengedjem magamnak, hogy úgy csináljam a dolgokat, ahogy nekem esik jól!  Az is lehet, hogy szimplán önző vagyok, vagy úgy tűnik, de annyira sokáig csináltam mindenki más kedve szerint a dolgokat, hogy most kicsit magamat nézem. Mondjuk lehet hogy túl hosszúra nyújtottam ezt az 'én vagyok az első, és utána mindenki más' dolgot, de nem érzem úgy, hogy elhanyagoltam bárkit is, és nagyon halkan teszem hozzá, senki nem törte kezét, lábát, hogy hű de hiányzom az életéből, beszéljünk, találkozzunk... De jó, legyek felnőtt, igyekszem odafigyelni! (okoskislány)

Természetes....

Az a baj, hogy mindent természetesnek veszünk.... Hogy folyik a csapból a víz, hogy nem fáj a fejünk, hogy süt a nap, hogy hallom a zenét, hogy van családunk, hogy vannak barátaink...

És ami van, az már a miénk, már nem kell érte hálát adni, mert már van.... Aztán ha egy reggel arra ébredünk, hogy a 'listánkról' hiányzik valami, vagy valaki, akkor jön a miért nem figyeltem rá jobban, miért nem vigyáztam rá, miért nem hívtam fel tegnap...

Meg kell egy kicsit állni, elgondolkozni, mi mindenünk van, és miért lehetünk hálásak az életben! Azoknak akiket szeretünk, ezt tudniuk, érezniük kell!

Legyen idő egy látogatásra, egy jó szóra, egy üzenetre, egy ölelésre, egy mosolyra! Erre mindig legyen idő!  Nem majd holnap, most, ma!

Szia Eri! Jó utat!

Most jó, ne mozdulj!

Leszámítva a hülye migrént, egész jó kis hetem volt, csütörtökön csináltam egy brutál hat órás takarítást, nem, nem volt ekkora kupi, csak számomra is meglepő módon volt kedvem szöszmötölni, egy csomó plussz dolgot megcsináltam, amit előszeretettel halogatok mindig, és ha elfogadtok egy jótanácsot akkor Tankcsapdára takarítatok mindig :)

A hétvége meg az apró figyelmességek jegyében zajlott, például, hogy arra mentem haza, hogy Katona felszerelte a szúnyoghálót, mert az ablak alatt lévő nemtudommilyen fa kezd virágozni, dongják a méhek, én meg ugye allergiás vagyok rájuk, és este amikor bealudtam a meccsen ,olyan cukin vitt át a hálóba, hogy azóta is mosolygok ha eszembe jut!

És még olyan is volt, hogy megvettük az álom ágyneműmet, amit már tök régóta nézegettem, de nagyon drága volt, erre most úgy leárazták, hogy gyakorlatilag majdnem a feléből megúsztam a dolgot.

Óóójee!

A reggel kezdődő himi~humi fejfájásból egész korrekt kis migrén lett... Hosszan és választékosan káromkodok két hányás között!

Mégvalami?

Micsoda éjszaka volt...

Arra ébredni, hogy nem kapok levegőt,  majd bepánikolni, aztán összeesni, miközben az ablakot akarom feltépni, azért elég ijesztő...

Igazából nem tudom eldönteni, hogy elfelejtettem álmomban levegőt venni, vagy pánik rohamom volt, (mondjuk álmomban azért ilyet szerintem elég nehéz produkálni), de rohadtul megijedtem, hogy mi ez, de az igazi sokk akkor ért, amikor lóhalálában kipattantam az ágyból és nem bírt el a lábam, a térdem egyszerüen össze csuklott, és püff...

Nyilván ezek után nem mertem visszaaludni, és a biztonság kedvéért kinyitottam a bejárati ajtót, hogy ha esetleg mégis történik velem valami, ne úgy kelljen az ajtót betörni, és ki tudják vinni a Zebet!

Kicsit most már tudok röhögni a dolgom, de éjjel nem volt ez vicces.

Nemár!!!!!

Ugye rosszul látom, hogy nem tudom megnyitni Pillanat blogját!!???

Fancy cake&surprise

Ha elfogadtok egy jótanácsot, soha az életben nem vesztek Dr. Oetker fondantot!! Ja és soha nem hiszitek el, hogy az instán látható süti díszítős halál egyszerűnek látszó videók igazak!

Igen, tök nagyot szívtam a tortával... Nagyjából egy kisebb afrikai ország éves költségvetését költöttem mindenféle bisz~basz díszítőre, aminek az egyik felét nem használtam, a másik fele meg használhatatlan volt...

Pénteken lóhalálában végig futottam az összes játékboltot, hogy vegyek egy játék katonát a tortára,  de sajnos mindenhol meg kellett volna vennem egy egész háborút, mert egy darabot sehol nem lehet kapni, már ezen elment az agyam, de van az a fáradtság amikor már pénz nem számít, szóval ugyanitt egy zacskó katona nélküli háború eladó :)

A torta végül elkészült, de volt egy pillanat, amikor éreztem a bugit a kezemben, hogy most rögtön vágom ki az egészet az ablakon, hát ez reménytelen, aztán valahogy mégis egész kis pofás lett!

Az ajándékok is megértek egy misét meg némi futkosást, de végül időben sikerült minden!  Megkapta a kedvenc tankjának makettjét (esküszöm úgy láttam bekönnyezett a szeme, amikor kibontotta), az álom parfümjét, és egy 1983. Június ötödikei újságot... (Mármint ez utángyártott, és a hírek közé belecsempésztük, hogy ekkor született)

Szóval végül tök jól sikerült minden, a hétvége is nagyon cuki kis szerelmes volt, délután még sütöttem egy adag muffint, amit elvitt a fiúknak, szóval vállveregetés, elégedetten hátradőlés, balra el!