Akartam írni egy bejegyzést az önfegyelemről, hogy én abban milyen kurva jó is vagyok, aztán visszagondolva a tegnapi délutánra, rájöttem, hogy mégsem...
Egyik oldalról, tényleg über fasza vagyok, mert ha szét ver épp az ideg (ami mostanában túl sokszor fordul elő), akkor is tudok kedves lenni, meg uralkodni magamon, meg eljátszani hogy minden oké.
A másik oldalról viszont ahogy tegnap viselkedtem... Az kritikán aluli... Nem tudtam magam lenyugtatni, igazából nem is nagyon akartam, jól esett hisztizni... Ki akartam magamból adni... Ezzel olyan nagy baj nincs is, de amikor azt büntetem vele, aki odajön, és vigasztalni akar, és rajta verem el a port, na az nem oké... Mint akit megszállt az ördög...
Mondhatnám, hogy a meglepetés erejével hatott a viselkedésem, de nem... Volt már ilyen... És tudom, hogy akkor annak mi lett a vége.. És hát én odáig nem akarok eljutni, de még a közelébe sem.
Tudom, hogy mi a baj, tudom hogy hogyan lehetne ezt megoldani, de annyira összetett, nem tudom hol/hogy álljak neki, de persze eredményeket most rögtön azonnal akarok... Ami persze nem így működik, amitől meg persze megint a dühroham határára kerülök...
Ördögi kör, de baszki rendbe kell rakni. Magam, a dolgokat, az egészségem, az agyam. És közbe csak reménykedhetek, hogy Katona nem unja meg azt hogy ilyen... Ilyen nemtudom milyen vagyok... Mindenesetre az biztos, hogy most nem az a lány vagyok, akibe beleszeretett...
