Annyi minden történt, hogy nyilván tök kusza lesz, ha egyetlen posztban akarom elmesélni....de próbáljuk meg.
Az eltűnés oka az az, hogy baszki annyi jó dolog történt, hogy szinte el sem merem mondani, mert attól félek, hogy egyszer csak bekopog valaki, és visszakéri az egészet...
Ott indult meg a sztori, hogy bekérték az önéletrajzom az akkor még nagyon titkolt álom pozira, és tök hitetlenül be is adtam, mert hát ja... Majd pont engem hívnak be interjúra... Behívtak... Életem legkomolyabb másfél órás interjúját toltam le egy fejvadász pasival, és esküszöm amikor kijöttem egy fél óráig még el is hittem, hogy megdumáltam a palit, és megkaphatom a melót, de aztán el is engedtem a dolgot, 160 jelentkező közül majd biztos engem választanak, zéró szakmai múlttal.... Engem választottak....
És akkor itt kicsit talajt vesztettem, mert oké, hogy lépjünk ki a komfort zónából, na de rögtön ekkorát?
Miután lenyugodtam, és kezdtem elhinni, hogy képes leszek rá, leszámoltam ~ kaptam mindenhonnét hideget, meleget, Fulloskától is, ami nagyon fáj, és azóta sem tudok vele mit kezdeni.
Úgyhogy most ott tartunk hogy két hét múlva Magyarország harmadik legnagyobb dohánycégének a területise leszek.... Omg...
Mindenképp szeretném elmesélni, hogy Katona hihetetlen mód minden szinten háttérország most nekem, támogat, velem örül, sőt... Büszke rám, és hát awww!
Talán írtam, hogy december közepén jött nála valami pálfordulás, és azóta nagyon jó vele lenni, vele élni, megbeszélni a hétköznapokat, kikérni a tanácsát stb.
És tök sokat gondolkoztam rajta, hogy mi történhetett vele, sőt a pszichológussal is átrágtuk, de végül arra jutottunk, hogy nem biztos, hogy mindig tudni kell, mi miért van így, csak örülni annak, hogy most jó.
És nálam is történt valami változás, mert csak azt veszem észre, hogy hirtelen mennyire felnőtt lettem, fegyelmezetten csinálom szépen sorba, ami jön, amit kell, néha megállok egy pillanatra, hogy hű... De igyekszem nem szét esni, annak ellenére sem, hogy azért nagyon bevagyok tojva, hogy menni fog ez nekem, nem fognak kivágni próbaidő alatt, meg fogok tudni tanulni már megint teljesen új dolgokat?
És annak ellenére, hogy azért kapom a szart is a nyakamba, lelki terrort, pletykákat, rosszindulatot stb. még mindig ki tudom magam zökkenteni ezekből, és a jót látni..
Összességében nagyon hálás vagyok ezért az időszakért, azokért a dolgokért, amiket most érzek...
