Augusztus 20

A Himnusznak annál a soránál, hogy 'balsors akit régen tép...' feltettem a kezem... Mind a kettőt!

Ijesztő amiket érzek

Ezt meg így hogy?

Én ezt nem bírom ki....nem bírom!

Leltár2017

Elvesztettem:

~Sütit
~Katonát
~a barátaimat
~az otthonom
~a hitem
~az önbecslésem
~az álmaim
~célokat
~a reményt
~magamat

Game over

Ennyi volt... 

Veszteségeim...

A pillanat

A pillanat, amikor leírom, hogy nagylelkűen úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy letelt az egy hónap, és két perc múlva rámír, hogy akkor este beszéljünk.... Időzíteni tudni kell!

Helyzetjeli

Nem igazán tudok mit írni, mert az van, hogy semmi sincs, ami akár azt is jelenthetné, hogy megnyugodtam, vagy hogy jobb a helyzet, de szerintem inkább csak vihar előtti csend.

Katonával is úgy vagyunk, hogy sehogy... Tegnap kábé négy órát ültünk egymás mellett egy kurva hang nélkül, és én közben nagyon gondolkoztam, hogy régen miről tudtunk annyit beszélni, és most miért nem tudunk... Az egy hónap mondjuk letelt, elegánsan úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna, igazából semmi nem változott ebben az egy hónapban... Hogy mi lesz?  Jó kérdés...

Munka: Hisztissel se változott semmi közöttünk, nem beszéltünk a dologról, úgy érzem, hogy azt várja én vegyem elő a témát, hát... Nem fogom... Ja tudom, tiszta dedó, meg okos enged, de hogy egy pár napja úgy döntöttem, ha neki van problémája, akkor ezt akarja ő megoldani, mert ő csinálta meg a cirkuszt, igazából a mai napig nem tudom, hogy miért, és ha én megtettem az első lépést, és rákérdeztem, és ő elhajtott engem, akkor nehogy már nekem kelljen házhoz mennem másodjára is a lófaszért!

Kellene, hogy ezek most fájjanak, de igazából nem érzek semmit... Bánt, néha sírok egy picit, de nem szakad ki a lelkem... Egyenlőre... Aztán lehet, hogy egyszerre beüt majd az egész, és összeomlok a picsába...

Szóval ez van, semmi!

Luxi....

Az én koromban azt hiszem már luxi egész hétvégén inni... (felváltva Süti és Hisztis* miatt), kedd van, de még mindig 'beteg' vagyok... (Azistenszerelmére....)

Elég rég éreztem magam ennyire egyedül a problémáimmal...

Két dolognak bírok örülni, az egyik, hogy a kis banánfám még él, és szépen nyitja az új levelét, a másik, hogy holnap megyek kineziológushoz, aki mellesleg pszi sebész is~ jelentsen ez bármit is~ és szerintem ez nekem majd most jó lesz... Mondjuk most már nem ártana, ha valami jó lenne...

*nem, azóta sem beszéltük meg

Ma lenne a kis szülinapja...

Nem éri meg...

Tök komolyan mondom, hogy nem éri meg a mai világban kedvesnek, figyelmesnek lenni senkivel...

Normálisnak tűnő középkorú vevő bejön, kér, fizet, kimegy.
Három perc múlva lélekszakadva beront, hogy azt mondja, most rögtön adjuk vissza a telefonját, különben hívja a rendőrséget... Rá nézek a pultra, telefon sehol, mondom, hát, nem maradt itt a telefonja. De hogy de, és adjuk vissza, különben baj lesz... Aha, szóval fenyegetsz? 

Oké, csigavér, én hülye, mondom neki, mondja a számát, megcsörgetem, hátha valaki megtalálta ott, ahol hagyta (!!!) és felveszi. Így is lett, kiderült, hogy a szerencsecsomag fent hagyta a buszon, a sofőr megtalálta, le is beszélték, hogy hol tudja átvenni. Pali se elnézést, egy kösz nagy nehezen kicsúszott, ajtó bebasz, jobbra el...

Kicsit később jön ez... Ööö... Na tudod mikor leszek jófej legközelebb ebben az évezredben...!?

Aha...nyilván!  :)