Valaki vegye el tőlem a telefont pls!

Olyan kibaszott büszke leszek magamra holnap, amiért ma nem borulok ki* sem írásban, sem szóban Katonának!

Önfegyelem azúristenszerelmére!

*minden okom meg lenne rá... És nem, pms nem játszik, szimplán szarul esik amit most művel.

Note to self

Lefekvés előtt az összes sípolós játékot elrakni!

(éjjel mentem pisilni, nyilván ráléptem egyre, hát... Majdnem kaki is lett...)

Ugyanitt, szerintem aki a sípolós játékot feltalálta, annak soha a büdös életben nem volt kutyája :)

#tiredaf

Vajon mennyire vagyok fáradt, ha közvetlenül azután, hogy dezodornak használom a hajlakkot, beveszem Koba porcerősítőjét a vitaminom helyett?

hisztikriszti

Tegnap délután azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani ma a pszicho csajnak, mert két hete, pár nappal azután voltam nála, hogy Katona elment, és mosolyogva meséltem neki, hogy hogy köszöntünk el egymástól, és minden fasza a helyzethez képest, és hogy próbálom majd ezt a fél évet hasznosan, jól eltölteni, hogy milyen a hozzáállásom stb. (egyébként egész pozitív voltam)

Erre két héttel később minden-minden motivációm, tervem, jókedvem eltűnt (a picsába). Többek között azért, mert ebben a két hétben egyszer sem beszéltünk Katonával... mármint videó hívásban, csak pár (tényelg pár) messenger üzi.... és akkor így napról-napra épült le a kis lelkem, hogy hát ez most mi a fasz, hát nem erről volt szó... Hiába tudtam ésszel, hogy az első hét tele van oktatással, mindenféle fiszem-faszom hivatalos dolgot kell intézniük, meg naaa hát egy kicsit had akklimatizálódjon stb. de hogy hahóóóó már két hete kint van, miért???

És akkor tegnap cukin kiborultam, tele taknyoztam Fulloska vállát, hogy miért-miért-miért, nem bííírom, és hogy tudom hogy kurvára nem szabad két hét után így kiborulni, mert hol van még a vége, de én most sírok és kész... :)

És tényleg azon gondolkoztam, hogy mit fogok ma mondani? hogy izé, voltak tervek, meg mosoly, most meg csak magzatpózban szeretnék sírni a paplan alatt szeptemberig?

Aztán este persze felhívott, és beszéltünk, és láttam, és irtó szexi, és mosolygott, és jó volt, és aranyos volt, és hirtelen kurva hülyén éreztem magam, hogy ezért kellett ennyire kiborulni? 

Szóval most megint kerek(ebb) a világ, és igyekszem magam összekapni, mert elég húzós napok jönnek, én meg kurva fáradt vagyok.

Munka

Elég kemény fél éven vagyok túl a munkában (is)... ott kezdődtek a problémák, hogy amikor a főnökség engem kért fel boltvezetőnek, akkor ugye Hisztis besértődött, és olyan vitákat generált, amiknek semmi értelme nem volt, borzasztó nagy veszekedések, feszültségek voltak közöttünk, amit én egy darabig úgy 'kezeltem', hogy féltem tőle.... aztán rá hagytam, végül pedig kurva dühös voltam az egész miatt.

Mire sikerült annyira rendezni a helyzetet, hogy legalább dolgozni tudtunk normálisan együtt, kiderült, hogy a nevelőfaterja halálosan belém szeretett.... ez szintén sokat 'segített' a munkahelyi hangulaton meg a kettőnk viszonyán... közben az új kollegina (Fulloska), állt, és nézett, hogy hova a faszba került, azt mondtuk neki, ez egy nyugis hely.

Ezek a feszültségek nagyjából végig kísérték az elmúlt fél évet, de februárban Hisztisnél beütött egy szakítás, egy költözés, egy új pasi, összeomlott a gecibe, és annak ellenére, hogy amikor augusztusban, mi Katonával épp szakítottunk, ő akkor rúgott belém a legnagyobbat, próbáltam tök empatikusan hozzá állni, elküldtük szabira, hogy pihenje ki magát, levettük az összes terhet a válláról, tehermentesítettük ahol tudtuk, bejártunk hozzá délutánosba segíteni zárni stb. Cserébe kaptunk olyan hangulatingadozásokat, hogy komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megadom neki a pszichológusom számát. Veszekedett velünk, zsarolt bennünket érzelmileg, hülyének nézett minket, dolgoztatott bennünket pluszban, szóval volt itt minden, de úgy voltunk vele, hogy majd csak megnyugszik, majd csak elmúlik, nyilván kurvára fáradtak voltunk Fulloskával az egészbe, de bármikor bármelyikőnknek lehet hullámvölgye, meg mi ilyen hülye állatok vagyunk gyárilag.

Aztán a héten végül bedobta a törölközőt, ő szeretne elmenni, kapott egy ajánlatot... Őszintén? régen könnyebbültem meg ennyire... nagyon nagyon sok volt már minden... így egy percig se próbáltuk meg lebeszélni, annyit kért, hogy ő bizony csak két hetet szeretne a felmondási időből letölteni, mert elsején kezdenie kell az új helyen, de hogy tudjon egy kicsit pihenni, ezért a második héten elmegy táppénzre... ami így azért elég 'korrekt', de úgy vagyok vele, hogy leszarom.

Igazából ez most nekünk borzasztóan sok túlórát jelent, új embert, akit be kell tanítani, plusz energiákat (a nincsből), de ez van, és ez még mindig vonzóbb, mint őt tovább elviselni.

Ennek ellenére azért vakarom a fejem, hogy mi lesz, hogy lesz. De összességében inkább felszabadító érzés, mint nyomasztó.

Bűűű....

Elment a pulcsik illata... #szomorúsmiley

Életjel!

Nnna.... Az újabb eltűnés oka, hogy elég sűrű volt az elmúlt két hét, azzal együtt is, hogy azon a héten, amikor Koba hazajött, szabin voltam. (ezt kábé úgy kell elképzelni, hogy az idő nyolcvan százalékában ültem a földön, és csak néztem, ahogy játszik meg alszik :) ).

Rengeteg futkosnivaló maradt Katona kiutazása miatt is, de jutott idő azért pihenésre, meg beszélgetésekre, szóval azért nem panaszkodok.

Illetve mégis... Szóval ma hajnalban elindultak, és akkor visszaszámlálás indul... Kurvára sírtam, amikor elköszöntünk éjjel, álltam az út közepén és csak néztem a kisbusz után, egy nagyon kicsit röhögtem is magamon, hogy olyan vagyok, mint az elbaszott filmekben a hősnő, aki könnyes szemmel (és taknyos orral) nézi a távolodó autót, közben valami szívszaggató zene szól... De hogy ez kábé pont ilyen...

Egyenlőre kicsit hülyén vagyok, mármint szerintem még nem igazán fogtam fel, hogy ez most fél év... Mert ugye elég sokat van távol, és aztán jön haza, de hogy baszdmeg ez hat hónap... Gondolom kurvára meg fogok zuhanni, ha ez úgy hét vége felé tudatosul, de egyenlőre még pozitív vagyok... Végülis már csak 194 nap... (viccelek... Faszom az egészbe).

Szóval most itt tartunk, szerintem poszt cunami várható, egyrészt ki kell írni, ami bent van, másrészt rohadt nagy elmaradásokba vagyok, család, munka, barátok meg minden témában.