Szóval ott hagytam abba, hogy december 24~én felkeltem és hálát adtam minden~minden illetékesnek, hogy öt egész napig pihenhetek, hogy tényleg csak ahhoz kell szólnom, akihez akarok, és azért is hálát adtam, mert amennyire be voltam szarva a karácsonytól, illetve Katona (alias: Grincs) hozzáállásától, teljesen szuperül sikerült minden, nagyon normálisak voltunk egymással, együtt!
És én kis naiv hülye, tényleg azt hittem, hogy kipihentetem magam, a napi tizen x óra alvásokkal, az énidővel, de aztán január első hete olyan szürreális napokat produkált, hogy néztem hülyén, hogy ez mi a faaasz!?
A melóhelyen az 'új' lány leszámolt, megint ketten maradunk Fulloskával, újra 12 napokat dolgozunk zsinórban ~ezt úgy kell elképzelni, hogy 5 nap három harmincas kelés, a hétvége full time, utána öt nap délután, és ezután jön 2 (!!!) nap pihi...~ szóval sikerült a fáradtságnak arra a pontjára érni, hogy már lassan egymást bántjuk...
Mindeközben a megkérdezésünk nelkul fektettek egy fiatalka csajt, aki nem mellesleg három... Mondom hááárom hét mulva tud kezdeni, szemben öt~hat másik jelentkezővel, akik akár holnap beállnának, van egy két éves gyerkőckéje, akit épp most szoktat be a bölcsibe, és szépen kérlek anyukák, ha olvastok ne kövezzetek meg, de baszki, vajon mennyiszer lesz hirtelen az a gyerek beteg, ahogy bekerül közösségbe, és mennyi ideig fogjuk még bírni a 12 napozást, amikor majd az újlány helyett dolgoztunk? (én kéthete becsípődött derékkal, izomlazítóval és fájdalomcsillapítóval dolgozok, Fulloska meg migrén roham gyógyszerrel, ennyire vagyunk csak jól)
Kozben múlthéten egy órát zokogtam a pszichológusnak, hogy semmi idöm nincs, de igazán semmi~semmi, és hogy bassza már meg, olyanokon fogok perceket (!!!), hogy nem fürdök, csak tusolok, mert ott is tudok időt spórolni... Nettó vicc... Hát meddig tart ez még?
Közben persze vannak és történnek tök jó dolgok is, de hogy néha örülni sincs idö, de hogy Katona december közepe óta annyira normális hogy néha szóhoz sem jutok, egyre többször a jókedvű, mosolygós, jófej, vicces, régi Katona... És awww... És jelentkeztem egy tök menő munkahelyre, ami még hiperszuper titkos, de állítólag tetszem nekik, szoval kezeket csuriba, de erről egyenlőre többet nem mondok, psztcsittkuss, és Koba is olyan imádnivalo, és akkora a szerelem, és úgy örül a szívem, hogy már majdnem egy éve az én Koba babám...
Szoval ezek vannak, meg ilyenek, igyekszem gyakrabban írni, de hogy ugye idő... Öt~hat poszt van piszkozatban, mert mindig lemarad a vége, pedig annyi minden jó, meg vicces is történik... És hát ez is most kicsit kutyafuttában íródott de életjelnek elmegy
