2018. szeptember 10., hétfő

Fszmt

Azért jó emberekkel beszélgetni (nem), mert mindenki felhívja a figyelmem, hogy azért készüljek fel arra is hogy, mi van ha Katonával vége a mi közös életünknek...

Aha, ezt igy tök jókor mondjátok, érkezése előtt két nappal*, amúgy tök nyugodt vagyok, tényleg emeljétek az adrenalint, meg a vérnyomásOM.

*nyilván kurvára tisztában vagyok a helyzetünkkel

2018. szeptember 8., szombat

Tik~tak

Hajnal háromkor megébredtem, és sehogy nem sikerült visszaaludni, ami meg azért volt jó, mert elkezdett járni az agyam, és hirtelen elkezdtem szorongani, hogy jaj~jaj, négy nap múlva hazajön Katona, és mi lesz?  És nekem még annyi mindent megkell addig csinálni, és mit főzzek, és mit mondjak majd neki először, és mit vegyek fel.... Stb.

Sikerült úgy bestresszelni magam, hogy örültek módjára elkezdtem listákat írni ~ ettől mindig megnyugszom~ melyik nap mit kell csinálnom...

Nyilván reggel az első dolgom az volt, hogy nekiálltam virágokat átültetni 🤣, mert az úgy fontos, össze földeztem a fél lakást, a másik felét meg a Koba, mert persze egy félpercig nem figyelek, és végig húzza a lakáson a majdnem üres virágföldes zacskót.

Szóval szombat dél van, de hogy így nem haladtam ma semmivel semmit, szerintem holnap nagyon megbánom ezt még  😎.

Iszonyat izgulás van....... Négy nap!!!!!!

2018. szeptember 2., vasárnap

Szabadság, szeret(t)em!

Hű... Szóval szabin voltam egy egész hétig, ami azt nézve, hogy idén még csak négy napot vettem ki, nagyon rámfért, plusz már ott tartottam, hogy olyan ember  undorOM volt, hogy attól féltem, hogy olyat teszek, hogy benne leszek az esti hírekben. 🤣

Ezért első nap jol bevásároltam kaját, meg mindent, hogy tényleg ne kellen emberek közé mennem. És lehet, hogy bénán hangzik, igazából nem voltam sehol, nem volt igényem szociális életet élni, a telefonom is amikor csak lehetett repülő üzemmódba volt, mert hát ennyire...

Cserébe hallgattam sok~sok zenét, olvastam, (végre), aludtam sokat és sokáig, takarítottam, rengeteget Kobàztam, mentünk nagyokat sétálni, gyakoroltunk, bùjtunk sokat kiskiflibe, szoval nem csináltam semmit, közben meg mégis, csend, béke, nyugalom. Voltam a pszichológusnál is, nagyjából jól átbeszéltünk mindent, jó volt!

Igyekeztem a fejem is rendbe tenni, minden szempontból, tíz nap múlva jön haza Katona, izgulás van, minden szempontból, de nyilván kurvára várom haza...

Szóval csak azt akartam mondani, hogy milyen jó volt nekem, na... ☺