Kicsit nevetek az egészen, kicsit megkönnyebbütem, kicsit haragszom, de elengedem...
Pénteken lesz a Papa szülinapja, 85 éves lesz a rózsám, és mivel már egy éve nem ültünk le igy családilag egy asztalhoz, vagyis ők igen, csak ugye hogy én nem voltam ott, szóval szerette volna, ha most az ő kedvéért megtesszük!
Múlthéten bejött a nővérem hozzám, miújság, ez van, az van, amaz van, ja és hogy dolgozok én most héten... 😏
Mondom neki, hogy Fulloska megy nyaralni, ketten leszünk az újlánnyal, én vagyok a délutános... (itt még nem raktam össze).
Tegnap hív a Papa, hogy akkor ugye elmegyek a szülinapjára, mondom neki nyugodjon meg ott leszek, viselkedek stb.
Ma reggel átugrottunk hozzá Kobával, visszavinni a szerszámokat, amit kölcsönkértem, isszuk a kis kávénkat, amikor mondja, hogy akkor pénteken ebéd az xy étteremben...... Lol....
Visszakérdezek, hogy de Papa, biztos ebéd? Nem vacsora? (hajlamos összekeverni dolgokat) nem~nem, ebéd.... Aha.... Hát akkor köszi kedves mindenki a szervezést, ezért volt fontos hogy én, hogy dolgozok, mert ha reggeles vagyok még nem érek oda, ha délutános, akkor meg már nem tudok menni 😁😁😁 és mivel ketten vagyunk a héten a boltba, még szabit se tudok kérni...
Őszintén? Megkönnyebbültem, mert fizikai fájdalom lenne velük eltölteni azt az egy, másfél órát, nyilván Papa kedvéért mindent, másrészt viszont szomorú vagyok, hogy nem tisztelik Papa kérését, úgy, hogy szegény mondta is, hogy hát lehet, ez lesz az utolsó születésnapja...
De hogy ne érezze ennyire ennek a súlyát, próbáltam lazára venni a dolgot, mondtam neki, hogy akkor csináljuk úgy, hogy én átmegyek reggel, megköszöntöm, villásreggelit tartunk, utánna ő elmegy a családdal ebédelni, én pedig még este munka után átugrok hozzá koccintani, és gondoljon bele, hát tök jó lesz, egész nap vele leszünk. (darabokban, de vele)
Hát.... Elég szomorú volt amikor leesett neki, hogy a nővérem meg a nagynéném, mit miert így szervezett, de mondtam neki nincs semmi baj, szerintem így sokkal jobb lesz...
(amúgy gratulálok nekik)
