Napjaim...

Szombaton átjött az újszomszéd, hogy azt mondja tudnék~e esetleg egy kicsit halkabban porszívózni (WTF?), mert most tartják a gyerekek szülinapi zsúrját.... Hát baszki.... Mondtam neki, hogy csak ilyen mezei porszívóvónk van, nincs rajta hangerő gomb, sőt mute se, de mindjárt végzek.... Na aztán ahogy az ajtót becsuktam, úgy basztam fel az agyam, hát miafasz?  Úgyhogy egymásután négyszer lejátszottam nekik a házimozin hetvenhármason (!!!) a Halász Jutkás boldog szülinapot! ~hangosanröhög~

Aztán ezen az egészen sikerült annyira felhúzni magam, hogy újra azt éreztem, hogy ki akarok menni a világból, úgyhogy kértem kölcsön egy kocsit (mondjuk amilyen idegállapotban voltam (Máónika), én nem biztos, hogy adtam volna magamnak autót) fogtam a zenémet és elindultam, toltam neki, ahogy egy ezres Suzukinak csak lehet 🤘🤘🤘, és iszonyat felszabadító érzés volt, ahogy suhant a kocsi, ordított a volbeat, én meg artikulálatlanul énekeltem :)

Hazafelé mondjuk már kurvára bőgtem, de jót tett... A vezetés is meg a bőgés is, estére némileg helyre állt a lelki béke.

Rengeteg dolog bánt... Ha nem engem bántanak, akkor (akaratlanul) én bántok másokat... Hát... Ezt most így nem tudom leírni mert.... Lehet meghívóssá kellene tenni a blogot, hogy végre őszintén le tudjak írni dolgokat... Nagyon nagyon sok most minden, de így, nem tudom csak úgy ide írni...

Note to self2

Hülye vagy..... Nagyon hülye!!!

A jelek nem jelek, ne lásd, ami nincs!

Hülyelány!!!!!!!

Note to self

Egy fél joghurt
Egy hátra nyújtott kéz
AZ a mosoly
Hátra nézni OTT
A busz ablaka

Tükör
(Nagyon fontos a kibaszott tükör)

Ööö... Ne aggódj, ha nem érted.

Hátha jobb lesz

Volt itt az elmúlt hetekben minden, kicsit eltűntem, ha valamit leírok, akkor az olyan nagyon véglegesnek tűnik, de be kell látni, előbb vagy utóbb szembe kell nézni a dolgokkal, magammal.

Nem igazán vagyok tudatos mostanában, mindig csak egy napot igyekszem túlélni, aztán majd lesz valami, hogy őszinte legyek egy idő után ez is ijesztő...

Voltam jósnőnél, (majd írok erről is) azt hittem majd akkor most jól nekiállok végiggondolni a dolgaim, de persze egyszerűbb volt sodródni a napokkal. Hát pedig van min gondolkozni.

Voltam szabin Katonával párhuzamosan, nekiálltunk kifesteni a lakást... Egyébként nagyon beteg volt az egész, mert egyrészről, együtt választottunk színeket, együtt csináltuk, tök jó kis csapatmunka volt, és mikor nem voltunk épp picsa fáradtak az egésztől, tök jól elvoltunk közben, néha félreérthetően jól (nem, annyira azért nem), közben meg azért én néha nyeltem a könnyeim, hogy hát baszdmeg épp azt a hálót festem, ahol majd a következő nőjével fog aludni, azt a nappalit, ahol a nem tőlem született gyereke fog játszani.... Szóval amikor nem tudtam elvonatkoztatni a valóságtól, akkor kurva kemény volt... És egy hülye állat vagyok, de közben meg valahol jó volt vele lenni, együtt csinálni, még ha hátul az agyamban ott motoszkált, hogy hát ez nem NEKÜNK lesz...

Én mondjuk még mindig ott tartok, hogy hátha történik valami valami csoda, amitől rájön, hogy nem az a megoldás, hogy elengedjük egymás kezét.. Próbálom nem szeretni, de Bassza meg, hát szeretem, nem múlt el... Tudom, hogy ő is szeret még, csak... Nem tudom... Nem értem miért tud ennyire határozott lenni, miért csak néha inog meg... Nem tudom leírni mit érzek rajta...

Ma megint elment valami képzésre, két hét... Hát.... Próbálom a jó oldalát nézni, talán kicsit gondolkozik majd rajtunk...

Aztán persze van még egy csomó más történés is... Család~dráma... Munkahely~dráma...  Meglepő ismeretségek, abszurd módon alakuló kapcsolatok... Van amit csak akkor írnék le nyugodt szívvel, ha zárt lenne a blog... Szóval sűrű...

Most pedig iszok egy kávét, és igyekszem keményen neki ugrani ennek a hétnek, mert most nagyon észnél kell lennem!