Én a mai beszélgetésünk után a szakmában létező legnagyobb elismerést adnám a pszichológusomnak, már ha létezik egyáltalán ilyen... Egy akkora felismerést sikerult együtt végigbeszélni, és eljuttatni engem oda, hogy ez az én sikereélményem legyen, hogy bármennyire mélyre nyúltunk és bármennyire fájt mert régi dolgot tépünk fel, de akkora gondolatot sikerült megfogalmazni, hogy bár taknyom~nyálam egybe folyt de én csak megköszöni tudtam....
(ühü... Szarul vagyok nagyon... Megint... Még mindig és majd meg is írom ~nemKatona~, de jesszus mit kaptam ettől a beszélgetéstől....)
