Én, a hős...

Mivel éjjel a hátamat támasztó kispárnára azt hittem, hogy a Zeb, nyilván bokán fostam magam, amikor masszív kaparást hallottam az előszoba felől...  Remegő lábbal a lakást kivilágítva, partvissal a kezembe fedeztem fel, hogy nem patkány van kint, csak ez a mafla gyerek döntött úgy, hogy a törölközőjéből, a kisszőnyegből, meg a fürdő kilépöből fészket épít magának...  Olyan ártatlan fejet vágott, hogy hé mami én csak vackolok, hogy szó szerint hangosan nevettem.
(mondjuk aztán kicsit halkabban viháncoltam amikor még két óra múlva is a plafont bámultam, mert visszaaludni, na az sehogy sem sikerült...)