Úgy tervezem, hogy a hét további részében már csak vegetálok, mint egy szoba növény, semmit, de semmit nem akarok intézni... Mára besűrítettem mindent és részemről ezt a hetet feladtam!
Miután reggel szarrá áztam a hótól (!!!!) munkába menet, ledaráltam egy durva szakot, aztán elmentem a város másik végébe, nagyon hivatalos helyre, nagyon hivatalos dolgot intézni, akkor is szarrá áztam csak akkor már az esőtől, hazafelé is eláztam, well!
Aztán gondoltam, ha már ennyire intézkedős kedvembe vagyok (not), elvittem a Zebet az éves kötelező oltásra, ahol egyrészről megállapították, hogy le kell szedni a fogkövét, másrészt hoztak egy kutyust altatásra... Nekem a lelkem ott meghalt.... Látni, hogy szegény pára már alig kapkodja a levegőt, a családja arcát... Szemét... A búcsút.. Hogy el kell engedni... És.. És akkor mi hazajöttünk a Zebbel, és megbeszéltem vele, hogy ő örökké fog élni, vagy minimum megvárja amíg én halok meg először, és tele sírtam a bundáját, és összebújva kiskifliben aludtunk el egy órára.
Szóval nem, én a héten már nem akarok és nem bírok semmit sem csinálni, a túlélésre játszok, meg egy nagy alvásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése