Emlékeztek milyen kurva büszke voltam magamra talán két hete, hogy én aztán megmondtam a frankót a munkahelyen? (teszem hozzá nagyon kulturáltan mondtam meg a frankót)
Na, hát én nem tudom hogy most esett e le a két fillér, hogy rossz a bolygók állása, vagy simán rajtam csattant e úgy globálba az ostor, esetleg össze keverhető vagyok e egy villámhárítóval, de olyat kaptam, hogy a fal adta a másikat... És egy kibaszott hős vagyok, mert nem sírtam össze magam, még a wcben sem, már csak azért sem, és kibírtam a munkaidő végéig, hogy aztán egy padon hangosan (!) zokogjak... Aztán otthon, aztán kutya sétáltatás közben, aztán a boltban ..
És igen, lehet mondani hogy aki kurvának áll ne csodálkozzon ha... De azért bazmeg!!! Ez kemény volt... És hát nem tudom mire megyek be holnap, nem tudom hogyan viselkedjek, nem tudok semmit, csak azt hogy nagyon nagyon szomorú vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése