Katonadolog..

Azért jó hogy már szombat van, mert több szart már nem nagyon tudnék elviselni ezen a héten...

Miután kedden Katona megint visszament járőrbe, és halkan teszem hozzá az elmúlt két hónapban, ha mindent össze adok is csak két hetet volt itthon (négy részletben), szóval amióta elment úgy mindenki kérdezi, hogy na és mikor jön haza... És hát nem tudtam...mindig úgy mennek el, hogy hát majd valamikor, de mivel húsz nap múlva karácsony, ma vettem a bátorságot és rá kérdeztem esetleg tud e már róla valamit, hogy mikor ér haza. És hát tud... A telefon majdnem kiesett a kezemből, amikor mondta a dátumot... Hát... 29-e...

Bevallom, nekem idén nagyon nincs karácsonyi hangulatom, ami engem is meglep, mert általában november közepén el kap a jingle bell rock és visz magával januárig, de idén semmi, pedig isten lássa lelkemet én próbálkoztam, de semmi! Nem is terveztem semmit előre, miután az első karácsonyunkat az én családommal töltöttük, a tavalyit az övével, úgy éreztem idén szeretnék egy kicsit önző lenni és ketten lenni, nyilván letudni a kötelező családi kört, de utána együtt lenni pihenni, nem orrvérzésig főzni, nagyot sétálni közösen a Zebbel, aztán megint pihenni, finom bort inni, puzzle~t rakni ilyesmi!
Nem vártam túl sokat a decembertől, semmi nyálas giccsparádé, párszor munka után leugrani a karácsonyi vásárba, kürtöskalácsot enni, bekuckózni a pihepuha plédünk alá, és színes teát inni, vasárnap az ágyban kávézni... Ilyesmi...

És hát akkor erről ennyit.... Nyomorult három hét áll előttem.. Előttünk, mert nyilván ez neki még szarabb, ha a karácsonyt nem nézem, csak a körülményeket ahogy ott vannak már akkor is.

És a héten úgy látszik ezt akarja nekem megtanítani a sors, hogy vissza tudjam tartani a bőgést, és jelentem kurvára sikerült ma is, de persze nyilván tudta, hogy ha letesszük ez lesz a vége mert kábé fél percen belül küldte az üzit, hogy ne sírj kismajom, de bazmeg sírok.. Azóta is.. . Én ezt nem akarom!!!