Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de várom a hétfőt... Ez a kilenc nap totális agyi leépülés volt...
A tegnap, meg a mai nap nem is tudom, hogy ment el, fogalmatlanul léteztem...
még van két és fél napom kiirtani az érzéseimet, tényleg úgy tervezem hogy rezzenéstelen arccal várom ami jön, kínosan ügyelve arra hogy ne csússzak át flegmába, meg egy bizonyos szint alá...
A nővérem előtt meg le a kalappal, szerintem az elmúlt harminchat évében nem volt ilyen normális, és még az orra vére sem eredt el :) legalább ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése