2016. szeptember 25., vasárnap

Illúzió! (kutyás poszt, csak szólok)

Én annyira nagyon hülye naiv vagyok... Pedig olyan sokszor szólok magamra emiatt, és mégis!

Ugye megvolt a műtét, megvolt a szövettan, a kijózanító eredmény, jött a kétségbeesett megoldás keresés, egy hónap pokol, és aztán ott hagytam abba a történetet, hogy pesti nagyon okos orvos konzultált a mi dokinkkal, és küldött egy gyógyszert, hogy akkor ezt most három hétig toljuk, aztán a többit megbeszéljük...
És a gyógyszertől már a második napon látványosan jobban volt Süti, és vissza jött a kedve, meg az ereje, és hiába tudtam a diagnózist, hibába olvastam ki az internetet, hiába beszéltem olyanokkal, akik ezt végig csinálták, hiába tudtam az eszemmel, hogy mi van, azt láttam, hogy jól van, eszik, iszik, játszik, nem fáj semmi, és én valahogy azt hittem, hogy mi leszünk a kivételek, megműtötték, meggyógyult, felejtsük el, ez csak egy rossz álom volt, és bele ültem ebbe a kibaszott hintába, hogy minden rendben lesz...

Csütörtökön oda adtam neki az utolsó gyógyszert, és péntek este már ordítás volt... Fáj... Itt még mindig a naiv hülye fejemmel próbáltam meggyőzni magam, hogy csak rosszul lépett, aztán szombaton reggel már  nem jött ki hozzám kávézni, de ezt is meg tudtam magyarázni, haza jött Katona, és ott aludt vele, gondoltam most vele akar héderezni az ágyban, mert régen nem látta.
Elmentem dolgozni, és nemsokkal később hívott Katona, hogy gáz van, nem tud lábra állni Süti, fáj neki... Gyors telefon az orvosnak, próbált minket nyugtatni (nem sikerült), mondta hétvégén adjuk neki a sima fájdalomcsillapítót, elvileg az is elég lesz (nem lett) hétfőn megnézi...

És akkor nekem itt össze is dőlt az egész kibaszott világ... Mert igen, jól van, ha tele van a kis valaga gyógyszerrel... Én azt hittem ez az állapot nem a gyógyszer eredménye... És sajnos ez olyan erős bogyó, amit nem lehet egyfolytában tolni neki, mert szétcseszi a máját...

És én tényleg azt hittem... Hogy... Hogy mi leszünk a kivételek, hogy meggyógyult... De látni azt hogy 24 óra alatt kábé ott tartunk mint a műtét után két nappal... 

4 megjegyzés:

  1. :( nem tudok értelmesen és érdemben hozzászólni.. nagyon sajnálom, és továbbra is drukkolok Nektek, hogy igenis legyetek kivételek!

    VálaszTörlés
  2. Igyekszünk!!!! És köszönöm :)

    VálaszTörlés
  3. szia,
    szörnyű érzés, Anyukám is "szenved" az imádott kiskutyája egészségével. Olyan rossz, ha mindent, de mindent megtesz az ember, és mégis a szarság jön.
    Sok tízezrest adott már ki ő is, jóformán a semmiért :-(

    drukkolok nagyon!!

    VálaszTörlés
  4. Miért nem altattatod el azt a nyomorult kutyát, ez állatkínzás amit csinálsz.

    VálaszTörlés