Megvagyok ám, csak a héten kicsit meghaltam...
Extra hosszú napokat toltam melóban, rengeteg programot csináltunk Fulloskával meg Kobával, Papa a héten extra hisztis volt, és szinte minden nap okozott nekünk némi idegösszeomlást, és közben küzdöttem/küzdök egy olyan színtű szorongással, amit részben meg sem tudok magyarázni.
Ami meg azért 'vicces', mert pont a hétvégén beszéltem meg magammal, hogy azért most így elég kerek minden, tök faszán csinálom a dolgaim, fasza csaj vagyok, jól érzem magam a bőrömben stb.
Aztán hétfőn be ütött ez a szorongásosdi, amit próbáltam kiBogozni, de nem ment, és akkor kezdtem megijedni, hogy mivel látszólag semmi okom azokat érezni, amiket érzek, biztos valami rosszat érzek meg így előre, szóval hergelem magam már...
Úgyhogy holnapra azt tervezem, hogy túlélem a napot, szombaton kialszom magam, és rendbe rakom a fejemben ezt az egészet amennyire tudom, a többit majd jövőhéten a pszichóval.
Írok mindenféle todo list~eket (ettől mindig megnyugszom, mert ott van előttem, hogy mik a tervek, mennyi időm van rá, és akkor hirtelen nem is tűnik olyan soknak, és lehetetlennek! :)
Kitaláltam, hogy mire hazajön Katona, kompenzálva Koba rongálásait, kifestem a konyhát meg az előszobát, (ami egyébként is tervben volt) meg lesz némi tapétázás is, mert glettelni teljesen biztos, hogy nem tudok megtanulni YouTube~ról, tapétázni viszont igen, festeni meg ugye ősz óta tudok :), szóval célok, tervek vannak, (nem csak ez, majd mesélek) gondolom közben azért néha anyámat is szidni fogom, hogy minek álltam én ennek egyáltalán neki, de amúgy szerintem buli lesz!
Annyi minden történik, és annyi mindent szeretnék leírni, és fogok is, mert van ám jóság is, de ilyen napok után tényleg csak a túlélesre játszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése