Végállomás

Hát... Szóval pénteken megjártuk Pestet, az Áhok~ba voltunk, Vajdovich dokinál, ő így magyarországon a legjobb...

Készült egy hasi ultrahang, volt egy vérvétel, egy röntgen, és vettek citológiát a fájó csomóból meg a nyirokmirigyéből... Ezer millió darabra tört a szívem... De tényleg, nekem ott pénteken meghalt a lelkem...
Amíg várni kellett az eredményekre, jött négy kutyus, ahogy beszélgettünk, ők már kemóra jöttek... És én ott ültem és sírtam értük, a gazdikkal, elég borzasztó állapotban voltak...

És akkor meglettek a mi eredményeink, szörnyen kijózanító volt... A nyirokmirigyben egyáltalán nincs nyirok csak rák, a fájó csomó pedig egyfajta csont rák, nagyon rossz helyen, nagyon mélyen, valószínűleg nem műthető, ez csak akkor derülne ki, ha felvágják....
Elmondta a doki, hogy a nyirokmirigyet ugyan el lehetne távolítani, és kemo meg sugár, de ez annyira agresszív, hogy nagy eséllyel nagyon hamar újra előjönne valahol, a döntés a miénk, és szóljunk vissza hétfőn, mondtam hogy a döntés az itt most meg is született, ennek nem teszem ki szegényemet az teljesen biztos!

Megbeszéltük a továbbiakat, gyógyszer, immunerősítő, vitamin stb.

Süti amúgy nagyon ügyes volt, a kocsiban is kis türelmesen ült az ölemben, okosan hagyta magát, és hát nyilván megint bebódították, de ébredés közben sem volt semmi hiszti.

Nem akarok arról írni, hogy vagyok, (szarul) mert nem rólam szól, de nagyon nehéz... Mert már nem tudok többet tenni, elfogytak a lehetőségek, már csak annyit tudok tenni, hogy amíg itt van velünk, boldog legyen, és ezért mindent.

És csak azért írtam le ezt is, mert annyian követitek végig, hogy hogyan alakul a kis szaros sorsa.