Van abban valami szomorú... (hosszú lesz)

Nálam amúgy az a forgatóköny probléma megoldás ügyben, hogy bebasz a ménkü, sokkot kapok, toporzékolok és/vagy hisztizek egy sort, aztán kitalálom, hogyan oldjam meg.

De azért van valami végtelenül szomorú abban, hogy a 'családom' (ja, így idézőjelben), a kisujját se mozdította, amikor azt mondtam, pestre kell menni Sütivel...  Itt van három ember, négy autó, és baszdmeg senki nem mondta azt, hogy elviszlek.
(felmerülhet a kérdés, hogy miért nem kérem kölcsön az egyik kocsit, és megyek fel én Sütivel, és hát az van, hogy nem adják oda egyik kocsit sem, bár ezen már nem is matekoltam, mert nincs az az úristen, hogy én Pesten vezessek, hiába tíz éves a jogsim, nem menne).
Jó, hát van bé~cé~dé~zsé terv, akkor kitaláltam, hogy hát van  nekem egy unokaöcsém, ott lakik, totál rugalmas a beosztása, mindig, mindenkinek, minden szarát megoldja, biztos segít annyit, hogy elvisz A~ból B pontba! Nem, nem segít...

Na mondjuk itt úgy nézett ki, hogy meg is bukott a mutatvány, mert a hülyelány, ahelyett, hogy megnézte volna a térképet, kétségbeesetten itt kér segítséget, hogy hogyan is lehet tömegközlekedni a két pont között... 
És esküszöm már itt anyáztam, hogy amilyen 'kegyes' hozzám mostanában az univerzum, az a minimum, hogy vonat, metró, villamos, hév, helikopter és nasa űrhajó is kell az úthoz, erre mikor írjátok... (mégegyszer tök köszi mindenki). És akkor a terv kész, taps, virágot az öltözőbe :)

Vasárnap a barátnőm át hívott ebédelni, kérdezi mit sikerült összehozni, elmesélem az egész sztorit, és akkor simán mondja, hogy akkor vesz ki szabit, és elkísér minket... Óóó! Annyi rosszat kaptam a napokban, hogy hirtelen azt éreztem, hogy meg sem érdemlem a jót, azt, hogy eljönne, segítene, és akkor mondtam Neki, hogy ezt nem fogadhatom el, szó se róla, aztán felhívta a figyelmemet, hogy kutyával még egy nyamvadt vécézést se fogok tudni majd megoldani :) és akkor megadtam magam, a pisilés nagyon fontos tényező :)

És akkor hétfőn kértem időpontot, kedden meg szóltam a melóhelyen, hogy kellene péntekre egy szabi, mert az van hogy. És akkor az történt, hogy ma arra mentem be dolgozni, hogy a csajok leültettek, és közölték, hogy a lófaszt megyünk mi vonattal, A.  bevállalja az egész napot, Kishisztis meg elvisz minket kocsival.......

És akkor én nagyon nagyon elkezdtem sírni, hogy hát de ez most komoly?
A 'családom' le se szar, nem segít, és baszdmeg rajtuk kívül viszont mindenki!!?

Van ebben valami végtelenül szomorú...  (ami miatt nem alszok, nem eszek, csak kurvára sírok!)