Életjel!!!

Na kérem, vagyok ám én is, csak mióta haza jött Katona, kicsit sűrűbbek (meg vidámabbak) lettek a napok. Arra kellett rájönnöm, hogy ezek a külön töltött idők arra ébresztik rá az ember lányát, hogy megbecsülje azt, ami a hétköznapokban már természetessé válik... Iszonyat élvezem, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, vagy hogy egyáltalán vagyunk.

Azt hiszem az évértékelőt már kicsit lekéstem, igazából komplett hónapok vannak, amik ki estek, szóval mindegy is.

Nem csak móka és kacagás volt az elmúlt másfél hét, volt egy kisebb (jó, igazából kurva nagy) drámám... Elhatároztam, hogy jövőre december 28~a érdeklődés hiányában elmarad... Az elmúlt négy évben ezen a napon mindig bebaszott a ménkű, idén...izé tavaly olyan erővel, hogy a fal adta a másikat... Igazából nem adtam át magam az érzésnek, inkább csak elhessegettem, majd ha már tudok szembe nézek vele, most még nem megy.

De csuda dolgok is vannak ám, egyrészről kurva hálás vagyok mindenért, az utamért, azért ahonnét fel álltam, ahogy vagyok, ahol vagyok, igazából nem is tudom honnét volt hozzá erőm, de kicsit (nagyon) büszke vagyok magamra!

Aztán kaptam extra édes baglyos naptárat, és lett a Zebnek szuper meleg új kabátja, hát épp ideje volt mondjuk!

És újévi fogadalom is lett, igaz csak egy, de legalább be tartható, azt ígértem meg magamnak, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem fogok idegeskedni!

Na jó hát ez most így igen csapongósra sikerült, de halaszthatatlan hógolyózni valóm van!