Kell egy kis áramszünet!

Megvan az a rész a hupikéktörpikékből, amikor a Hókuszpók a saját haját tépve toporzékol és kiabálja, hogy 'jaj, úgy gyűlölöm, gyűűűlölöm a törpöket!'?

Na, most így vagyok én az emberekkel. . . Biztos az agyamra ment a meleg, vagy csak beütött, hogy több mint egy éve nem voltam szabadságon, de most azt érzem elég...

Például miért gondolják azt felnőtt férfiak, hogy nekik szabad ing nélkül mászkálni az utcán, csak mert meleg van, mutogatni a vietnami malacokat megszégyenítő hasukat? Így tömegközlekedni? Hát ki ég a retinám!

Miért gondolja azt a helyi furulyás, hogy az művészet, ha az ember ablaka alatt tíz percig a family frost~os kocsi zenéjét fújja? (megvan? Mond anyádnak jöjjön ki! ), meg úgy egyáltalán normális? 

Napi öt~hat órán keresztül fújja azt a kibaszott pikulát... És ha még szépen játszana... De hamis bazmeg, és akkor ilyenek mennek, hogy gyengéden ölelj át, és ringass szerelem (ezt szerintem szereti, mert egymás után háromszor szokta eljátszani), meg a csitári hegyek alatt, meg csipkés kombiné.... Elzavarni nyilván bunkóság lenne, szóval erősen játszok a gondolattal, hogy ha ő művész, én is az vagyok alapon szimplán mellé állok, és énekelek, amilyen hangom van, az a minimum, hogy elmenekül.

Szóval, hogy így most már sok minden, és én most el szeretnék menni szabadságra, embermentes szabadságra!