Gyilkos héten vagyok túl, fizikailag és lelkileg is sok volt...
Túl kell élnem, hogy nincs itthon Katona. Mi ennyi időt még soha nem töltöttünk külön, a maximum, két nap volt. Nem tudunk kommunikálni sem rendesen, mert vagy rááll a horvát hálózatra a telefonja, vagy nincs lefedettség, vagy lemerül a telefonja, és amikor visszaérnek a szállásra akkor nyolcvanan osztoznak egy nyamvadt konnektoron, szóval pár üzi, jó esetben egy pár perces hívás... És így ennyi... Közbe nyílván a szívem szakad meg, hogy hideg van esik az eső, fáradt, alig eszik... Hát hagyjuk.
Aztán a munkahelyen is van mindenféle ármány, hát ezt hosszú lenne leírni, talán majd egyszer, a lényeg hogy megint a rohadt nagy szívem miatt szopok... Mert én mindig, mindenkinek segíteni akarok, meg jót, meg világbékét, aztán a végén nyilván mindig én baszok rá... És igen, Rosszul esik, próbálom nem mutatni, én vagyok a fasza csaj kifelé, közbe minden nap összeomlok kicsit, gyomorideggel megyek be, már nem kérdezek, mert félek hogy mégvalami kiderül...
Lényeg a lényeg, hogy holnap egy pihenős, lazítós, pihepuha takarós, illóolajos, illatos teát ivós, semmit nem csinálós napot tartok a Zebbel, mert most tényleg azt érzem, hogy én ezt most megérdemlem! Kell!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése