Az úgy történt, hogy éjjel arra keltem, hogy valaki matat a bejárati ajtónál... A Zeb őrző~védő temperamentumáról csak annyit, hogy kábé kétszer fél perc alatt spurizott be az ágy alá... Én meg ott ültem az ágyba, és ilyenek futottak át az agyamon, hogy mekkora hülye egy betörő az aki a negyedikre jön rabolni, meg hogy van e annyi időm, hogy átszaladjak a másik szobába a gázspray~ért... Ezt végül nem vállaltam be, mert full pucér voltam, mondom ha bejön a betörő itt rohangálok meztelen, hát azért ezt mégsem ... Közbe már a zárat hallottam elfordulni, sportszelet a bugyiba, erre belép az ajtón az én Katonám !!! (éjjel háromnegyed egykor...) annyira remegett a lábam, hogy szó szerint úgy estem be a nyakába, de annyira nagyon örültem hogy azt így leírni nem tudom!
Kiderült, hogy (megcselekedték amit megkövetelt a haza) ki vonták az ő századukat a hadműveletből, ezért haza jöhettek.
Szegény olyan fáradt meg gyűrött meg szőrös volt, hogy ilyennek még én nem is láttam. Gyorsan bedugtam az ágyba, hát nem kellett elringatni, aztán miután alább hagyott a remegés én is vissza aludtam!
Reggel nyilván kipattantam az ágyból, hogy én aztán olyan ebédet főzök neki hogy ihaj.. Nehezítő tényező, hogy a hűtőbe két dolog volt (hideg, meg rács), vasárnap van bolt az nem igazán van nyitva, végül egy elég fullos carbonarat sikerült össze dobni!
Hagytam volna aludni de jött a telefon, hogy hatórás készenlét van, ez azt jelenti ha hívják hat órán belül a laktanyájába kell lenni. Gondoltam ez csak valami vicc, és mivel utána nem telefonáltak nyugodtan telt el a nap.
Nyugodtan ettünk, mesélt sokat, sokszor olyat amitől az én torkom folytogatta a sírás, pihentünk, bújtunk és örültünk egymásnak.
Aztán fél órája csörgött a telefon és rögtön tudtam hogy ez azt jelenti menni kell, és hát menni kellett... És most itt ülök. Írom ezt és kurvára bőgök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése