Nem tudom

A tegnaptól csak egy kis nyugalmat vártam, persze ki nem szarja le én mit akarok. ..
A reggeli harmadik üzeneténél belém állt, próbáltam a lehető legnagyobb önuralommal inkább vissza sem írni, hogy majd abból legalább nem lesz baj, ez meg persze a sokadik üzenet után nem ment, oda vissza pár sor, és hirtelen csak azt vettem észre, hogy olyan méltatlan dolgokat vágunk egymás fejéhez, hogy az már nem csak hogy piti, de erősen szánalmas is... És akkor én nagyon sírtam, és nem akartam, hogy többet írjon, mert fáj,és ennél á csend is jobb, és akkor már nem válaszoltam inkább.
Dolgozni viszont akkor is kell, ha az ember épp nincs a toppon, mindenféle kommentár nélkül kértem a lányokat, hogy had legyek hátul,  nem kellene ilyenkor emberekkel bánnom, mert nem lesz jó vége... Így telt el a délután, nagy csendben, én pedig nem tudtam mi lesz este... 'haza' menjek, vagy csak szedjem össze á Zebet meg pár fontos dolgot és tűnjek el, hogy ne tudjuk egymást bántani..?
'haza' mentem pár semmit mondó szóért , és belém mártott késekért..  Épp főzött... Magának... Az enyém nem kellett neki... A hétvégi keresztelőre viszont jelezte hogy jön velem... (???) én meg inkább csak aludni akartam, nem vele és nem ott, kihoztam a nappaliba a kis motyóm, és próbáltam nem bőgni közbe. Végül ő is kint aludt, de nem mellettem , csak úgy itt...  Reggel egy fejbúbra adott puszival hagyott itt... Azt hiszem értek mindent!