Katona napok óta totál feszkós volt, a munkahely váltás miatt, amit én tök megértek, nálam nemrég volt ugyanez, ráadásul az utolsó hajrában úgy nézett ki a dolog, hogy össze sem jön, és akkor csúszik minden egy évet. Ezért, amikor csütörtökön, az utolsó előtti napon szóltak, hogy oké a dolog, nyilván mind a ketten alaposan megkönnyebbültünk!
Tegnap kezdett, tök cukin izgult, én meg egész nap küldtem neki a pozitív üzeneteket, meg leszerveztem hétvégére egy kis ottalvós balatoni pihenést, mert megérdemeljük...
Konkrétan olyan idegbajosan jött haza, hogy az első fél órában csak néztem, hogy most mégis mi van, de próbáltam belazítani, aztán amikor minden próbálkozás teljes kudarcba fulladt, és ott tartottunk, hogy már velem volt bunkó, hát egyszerüen feladtam.... Iszonyat rosszul esett, hogy napok óta elviselem az elbaszott kedvét, és próbálom lazítani, és a végén még én vagyok a rossz, gondoltam hagyom a francba megnyugodtni, és félre vonulok, mert ne rajtam vezesse le, erre bazmeg megsértődik, hogy nem foglalkozom vele... Na így történt, hogy a tegnap este nagy részét külön szobában töltöttük, és az is, hogy a hétvégéről egy kurva szót nem szóltam, mert minek...?
Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bánt a dolog, mert én sok dolgot megértek, ez mondjuk pont nincs közte...
És igen, kurvára nyomaszt az is, hogy már megint veszekedtünk, mert mostanában túl sokszor fordul ez elő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése