Igazságérzet....

Na ez az, ami nekem az átlagnál is jobban fejlett van...

Az van, hogy egy ideje elég nyilvánvalóan nyár van, és bár van kivel, van hova, valószínűleg ez lesz az a nyár amikor kurvára sehová nem megyünk... Nyilván én legbelül még reménykedek, hátha egy nyamvadt hosszú hétvége azért összejön nekünk is...

Ennek ellenére, vagy pont ezért most rohadtul háborog a lelkem, mert az van, hogy megkaptuk a nyári beosztást, és habzó szájjal vettem tudomásul, hogy amíg mindenki kapott egy teljes hét szabit, valaki dupla hétvégével kilenc napot is, nekem sikerült kettő (!!!) darab szabad napot kiírni...
Ahhoz, hogy mindenki el tudjon menni, az kell hogy négy ember köztes (segítő) nélkül maradjon... Extra szopás, de mindenki úgy van vele, hogy szopok egy kicsit másért, ők is szopni fognak amikor én nem leszek... A torkosborz az viszont én leszek mert én hét~kilenc napokat szopok másért, más értem kettőt fog... Azt is halál kipihenten teszi majd....
Értem én, hogy én mentem utoljára, és hogy a régi dolgozó részesüljön már némi előnyben, de azért a kurva életbe, én is végig nyomtam ezt az évet Szabi nélkül, és hát ne felejtsük el, hogy ez egy pékség, ahol amikor kint 36 fok van, hátul a sütő mellett 50... És én mindenki helyett dolgozok és így az év felénél én is fáradt vagyok, ez a geci meleg meg duplán kiszívja az embert...
Szóval én tényleg szeretem az új helyem, de az igazságtalanságot nem... Ennek folyományaként a pofám sem tudom és nem is akarom befogni, holnap borítom a bilit, mert ezt így nem nyelem le...