Koppenhága óta nem ettem lazacot, ezért tegnap amikor megláttam a tescoba, rögtön szomorú kiskutya szemekkel néztem Katonára, hogy én ezt most akarom.
És igaz, hogy soha nem én készítettem el, én mindig csak a készet láttam, ettem, de nem gondoltam hogy meghaladja a képességeim... Főleg, hogy tegnap este egy órát bújtam a netet, hogyan lehet a legtökéletesebben elkészíteni.
És esküszöm gyerekek mindent úgy csináltam, ahogy meg van irva, megmostam, alaposan leitattam róla a nedvességet, olívaolajat és vajat használtam, és citromot is úgy és annyit, amennyi kell, a bőrös felét sütöttem először stb... Hát baszki... Ezt a szart... Most vagy az van, hogy az idő megszépítette az emlékeim, vagy kurvára elbasztam valamit, de súrolta az ehetetlenség határát... Azt hiszem erre szokták mondani, hogy kár volt az edényt összepiszkolni egyáltalán...
A Zeb, aki egy hitelesített zabagép, egy prüszkölés kíséretében szaladt el amikor megkínáltam... Szóval az én lazacom bizony a kukában landolt... Tök csalódott vagyok... Úgy vágytam rá... Hát lazac helyett marad a jól bevált borsófőzelék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése