Puzzle

Lassan ott tartok, hogy Katonával kapcsolatban, már nem akarok senkinek semmit mondani, mert kísértetiesen hasonlít a helyzet ahhoz, amikor Big elég szemét volt velem, és én akkor még naívan vártam a másoktól a megértést, és elmeséltem (szinte) mindent, amiből meg az lett, hogy a mások megharagudtak rá, féltettek,és próbálták felnyitni a szemem, bennem meg lett egy ilyen ellenállás amiatt, hogy baszki, nem szentbeszédet kértem, csak egy kis megértést....

Katona nem szemét velem... Csak olyan mondatokat tud odaszúrni, hogy legszívesebben ordítanék a dühtől...

És mivel tanultam abból, hogy a mások ~és nyílván tudom, hogy szeretetből, de~ hogy álltak az ilyen szituációhoz, ettől most igyekszem most megkímélni magam...

De valahol akkor is kikell adni magamból, hogy mennyire nyomorultul érzem magam attól, hogy elmentem ma ajándékot venni Katona névnapjára, és ott bőgtem a boltba, hogy van egy konkrét ajándék, amit minden évben veszek neki, puzzle, és ez nálunk ilyen közös kis hagyomány, és hogy én nem vehetek neki puzzle~t... És ezen én így kurvára sírtam a Müller közepén, úgyhogy vettem először egy tigris tank makettet*, aztán a kasszától még mindig bőgve vissza szaladtam a puzzle~ért mégis... És először dühös voltam, hogy ki mondja meg nekem, hogy nem vehetek puzzle~t, miért ne vehetnék, hát faszom... És ezután tök örültem, hogy igenis megvettem, mert ez nálunk hagyomány...

Egész addig tartott az én kis diadalittas örömöm, amig kaptam tőle egy lebaszós üzenetet... És akkor megint kurvára bőgtem, hogy én itt ekkora lelki tusákat vívok ~ egy nyomorult puzzle miatt~ és jó érzékkel épp most basz le, és hogy ilyen stílusban, egy amúgy kurvára piti dolog miatt...

Szóval csak ezt szerettem volna elmondani.... Valakinek...

*aztán itthon kiderült, hogy tigris tankja már van, ugyhogy holnap mehetek vissza, végülis tökmindegy, már így is hülyének hisznek a pénztárosok