Katonáról

Nehéz ezt az egészet megfogalmazni, mert igazából én sem mindig értem, és még mindig iszonyat sok a kérdőjel.

Szóval augusztus, szakítás, nem tudok elmenni, lakótárs, hidegség...
Októberben, amikor nekiálltunk együtt lakást festeni, és gyakorlatilag 0~24~ben együtt voltunk. Valami kicsit megváltozott... Tudtunk újra együtt nevetni, és leszámítva egy kurva gáz féltékenységi jelenetet (részemről), onnét elkezdett engedni a hidegség, egyre többször éreztem azt, hogy talán nem is mellettem/miattam volt boldogtalan, hanem úgy általánosságban az életben... Mert rá kellett jönnöm, hogy nem csak nekem volt totális katasztrófa az elmúlt év, érzelmileg, szakmailag stb. hanem bizony neki is, és mivel sokszor nem láttam a saját fájdalmamtól, sokszor nem számíthatott rám.

November~decemberben elég sokat volt távol, határ, lövészet, kiképzés stb. (i love honvédség még mindig), volt időnk együtt és külön is gondolkozni.
Igyekeztem neki teret hagyni, nem túl soknak lenni, ha kellett, akár napokig nem írni, nem hívni, hogy ne érezze tehernek, hogy még velem is foglalkozni kell, rakja ő is rendben magában a dolgokat
És nem, nem mondom, hogy könnyű volt, de utólag úgy néz ki ez kellett.

December végén már azt vettem észre, hogy tényleg újra élvezzük egymás társaságát, az együtt töltött időt, nagyon nyugis karácsonyt csináltunk magunknak, már nem kérdezett rá, hogy hogy állok a lakás kereséssel. (egyébként sehogy nem álltam, mert akkor már nem kerestem)

Kurva törékeny kis helyzet az egész, elég sokat szorongtam amiatt, hogy bármikor beüthet a ménkű, és hát ott van még az is, hogy márciusban megy misszióba fél évre, és mi lesz?
Voltak ici~pici kis pozitív jelek, pozitív visszajelzések, amiket igyekeztem a helyén kezelni, és nem belelátni plusszt, rengeteget beszéltünk erről a pszichológussal is, mert tényleg azt éreztem, hogy borzasztó törékeny az egész, azért közben nekem magamra is vigyázni kell.

És nyilván azt is tudtam, hogy lehet ezt még húzni~nyùzni, de vár ránk egy beszélgetés, mert egyre csak közeledik a misszió dátuma, de nem bírtam elkezdeni.

És akkor két hete, egy pohár bor után azt mondta, hogy beszélnünk kell....