Szóval november végén elmentem a pszichológushoz, arra az időpontra, amit még szeptemberben kértem, és amire akkor nagyképűen azt mondtam, hogy (basszátok meg) kösz, de addigra megleszek magamtól is...
Én azt hittem, az első alkalom ilyen laza kis petting lesz, ismerjük meg egymást, beszéljük meg, hogyan fog ez működni....
Hát... Rögtön az első alkalom végén javasolta, hogy vele párhuzamosan jó lenne, ha egy pszichiátert is felkeresnék... Mondjuk abban a pillanatban kedvem lett volna izomból földhöz csapni magam és hisztizni, hogy nemár...
Végül erről letettem ~még a végén azt hiszik, hogy bolond vagyok 😉~ és fenntartásokkal, de kértem időpontot, elmentem, kaptam gyógyszert (bűűű), amitől először olyan betegségtudatom lett, ami elég rendesen frusztrált, és hát az sem túl sokat segített, hogy az első héten gyakorlatilag az összes mellékhatást sikerült produkálni, de megbeszéltem magammal, hogy úgy nem maradhatok ahogy vagyok, ha ez kell hozzá, hát akkor rock and roll, csináljuk.
Az első hónapban hetente jártam a pszichológushoz, most már csak kéthetente, és kurvára hálás vagyok neki, hogy egy~egy jólirányzott kérdéssel milyen jó gondolatokat indít el.
És, hát nem túl sok idő telt el, de most már tudom azt mondani, hogy jól/jobban vagyok. Nagyon kis törékeny még az érzés, de nagyon örülök neki!
(igen, tudom, semmi konkrétat nem írtam, de akkora lemaradásban vagyok, hogy ez majd csak részletekben fog sikerülni)
En ennek az irasnak is orultem...
VálaszTörlésCsak igy tovabb, szuper, hogy jo kezekbe kerultel!
Ugyes vagy!
Végre és végre - s eszembe jutott valami, de talán még korai ideírni.... tudom mi a faszért jelzem akkor - hát nemtom :-)
VálaszTörlésEnnek is nagyon örülünk. Nagy siker ez, gratulálok hozzá! Így tovább :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy jobban vagy, drukkolok a még jobbért.
VálaszTörlés