Tegnap sikerült három darab agysejtel haza jönni melóból (jobb láb~bal láb~levegő), és én tényleg csak enni, fürödni és csendben lenni szerettem volna, de aztán elindult egy telefon cunami, minden összefüggött mindennel, először nagynéném, hogy hívjam fel a tesómat, aztán amikor vele beszéltem kérte, hogy hívjam fel Papat, és akkor így másfél órája lógott a telefon a fülemen, én meg már anyám nevét se tudtam, és akkor mondtam mindenkinek, hogy ezt most hagyjuk abba, mindenki hívja fel azt akinek velem akar üzenni épp, mert nekem ez most sok.
Azért volt némi pozitív is, haza jött Hisztis a nyaralásból , én meg tök megkönnyebbültem, hogy nem vagyok egyedül a munkahelyi szarságokkal végre, de hogy azért ez sem csak móka és kacagás, mert Hisztis meg most tőlem várja, hogy hisztizzek ki neki egy fizuka emelést (különben elmegy).... Amit egyébként tök megérdemel, de hogy így ki vagyok én?
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Papával úgy néz ki kezdenek gondok lenni, és sokkal~sokkal jobban oda kell rá figyelnünk, és minden nap oda menni hozzá, és megint / újra rá kell hasalnom az idő beosztás témára, mert bizony ide most kell sok~sok idő, de nálam ez lassan már egy éve probléma, hogy valahonnét lecsípek, hogy másra is jusson, aztán persze jön a deficit mindenhol..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése