Ott hagytam abba, hogy hurrá péntek, hát kicsit bővebben hurrá~hurrá péntek. Merthogy nagyon fáradt vagyok, és a héten szabin leszek, és én vagyok az (a hülye), aki nem nagyon szeret szabin lenni, de most nagyon kell... Elfáradtam most úgy nagyjából mindenbe, a négy hónapja tartó ideges orvostól orvosig futásba, az aggódásba, a sírásba, az egyedüllétbe, Katona hiányába, a családomba, és most a munkában is.
És végre úgy érzem, hogy jól fog esni. Vannak nagy tervek a hétre, nem vagyok naiv, tudom, hogy mindent úgysem húzok ki a listáról, de elég motivált vagyok ahhoz, hogy sokmindent mégis.
Mondjuk kapásból úgy kezdek, hogy mára adtam magamnak egy szabadnapot, mert ki kell pihenni a hétvégét :)
Egy~két szart leszámítva, jó volt, csak rövid, de volt forraltborozás, névnapozás, nevetés, jól eső hátradőlés, szerelmezés stb.
És most próbálom félre tenni, hogy mindkettőnk családja megint sikeresen bele rondított a dolgokba, az enyémeken lassan már meg sem lepődök, az övéi mondjuk az újdonság erejével csapódtak be, az élet szép, próbálok finom lenni, és nőies, de nem félek kinyitni a szám.
De hogy pont ez ennek a hétnek a lényege, hogy engedjem el, szú~szá, szóval hess~hess negatív, antiszoc gondolatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése