Eszembe jutott

Eszembe jutott, amikor megtaláltuk a tesómmal azt a sárga kis dobozt, amibe Apu és anyu levelei voltak, abból az időböl, amikor Apu katona volt.

Akkor még két~három év volt a kötelező sorkatonaság. És emlékszem, amikor először olvastuk a leveleket, ha nem ismertem volna Apu kézírását, hát el sem hiszem, hogy azokat a sorokat Ő írta... Az én Apum nem volt az a kifejezetten romantikus lélek, ha szépet akart nekünk mondani, akkor úgy kezdte a mondatot, hogy 'tökorrú'... :)

(nagyjából akkor bocsájtottam meg nekik mindent, amikor ezeket a leveleket olvastam... Mert rájöttem, hogy mennyire nagyon szerették egymás, és hogy mennyire nagyon nem úgy tervezték, ahogy végül történtek a dolgok )

Én próbálok nem nyünnyögni mások előtt, hogy mennyire nagyon hiányzik az én Katonám, igyekszem a blogon is visszafogni magam, pedig annyi mindent tudnék írni, de most, hogy eszembe jutott az a sárga kis doboz a levelekkel, azon gondolkozom, hogy igazából mennyire nehéz lehetett ez akkoriban... Gondolj bele, nem volt okostelefon, Viber, fb, messenger... Csak ezek a levelek...
Arra gondolok, hogy Anyu vajon mennyire nagyon várta minden nap a postást, hogy Apu lelkesen válaszolt és nyilván vért izzadt, hogy minden levélben ennyire szépen leírja, mennyire nagyon szereti Anyut...

Ehhez képest én itt 2015ben egy mázlistának érezhetném magam...mégis kevés...