2015. október 19., hétfő

Én így emlékezem

Van egy hölgy, Balogh Márta.... Tíz hónappal ezelőtt magához vett egy szeméttelepre kidobott kiskutyát.

Egy kiskutyát, akiről már mindenki lemondott... Sovány volt, vak, és nagyon beteg. Az orvosok is csak pár napot adtak a kis Mirának...

Márta felkarolta, szerette, gyógyította, és kárpótolta minden rosszért, ami csak szegényt érte...

Mira életét, történetét, mindennapjait követhettük nyomon a Mira mesékben... Mesék egy kiskutyáról, egy angyalarcú kisfiúról... Gyönyörű könnyes mesék voltak... Mira gyógyszere Márta volt, és Mártáé Mira.

A sok sok szenvedés után tíz hónap feltétel nélküli szeretetet kapott Mirike...

Szombaton sok százan búcsúzotak el a vak kiskutyától és a gyönyörű Mira meséktöl.

Én itt, így búcsúzok, és köszönöm Mártának azt amit tett, köszönöm a meséket, az emberséget, és azt, hogy mindezt megosztotta velünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése