Az elmúlt két hétben addig ápoltam más lelkét, míg az enyém lett beteg... Amit aztán átvett a testem...aztán a hála az meg a szombati veszekedés volt (nemkatonával)... Nagyon sírtam... Még ma is... Mert kísértetiesen olyan volt, mint régen, és mert ma anyák napja van, és tudom, hogy a Mama nagyon mérges lenne ránk, és tök igaza lenne...
Annyira figyeltem a családomra, hogy magamat teljesen elhanyagoltam, ezért most fáradt, szomorú, csúnya, kövér, és kicsit depis is vagyok...
Sehol nem tudom magamat hozni, feszült vagyok...
Szóval a következő feladat ~én~ vagyok... Megint elég mélyről kell építkezni, és tudom, hogy menni fog, csak éppen nekiállni nincs kedvem...
Talán ott kezdődik a történet, hogy most gyorsan meggyógyulok, elkezdek normálisan enni, és érezni, hogy teszek magamért valamit, és normálisan viselkedek, aztán valahogy majd csak lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése