Úgy alakult, hogy a nemrég Pestre költözött barátnőm kutyusát műteni kellett félig~meddig SOS~be, és mivel csak az itteni dokiba bízik, ragaszkodott hozzá, hogy itthon csinálják meg, de közbe meg ment a fejvakarás, mert most kezdett az új munkahelyén, nem kapott szabit, és akkor milegyen?
Aztán kitaláltam, hogy ha megtudja oldani, hogy valahogy haza jusson a Bodri, akkor a műtét után, jöhet hozzám, amíg lábadozik. És így is lett, bár én valahol nagyon be voltam szarva a dologtól, mert tudom, hogy nem egyszerű egy frissen műtött~altatott kutyával, meg hogy vajon mennyi sebet szakítok fel, hogy mennyire fog megérinteni, de oké, a lényeg, hogy a Bodrinak jó legyen!
Aztán végül nekem lett jó, mert egyrészt negyed annyira sem volt szarul, mint Süti a műtét után, a lábán jött ki, és teljesen jól viselte a dolgot, mire kiment belőle az altató, és már látszott a szemében az értelem, meg se mondtam volna, hogy mi történt, nagyon jól nevelt, okos kutya, teljesen jól viselte, ügyesen viselkedett, nagyon jó volt, hogy itt volt... (kicsit azért sírtam, amikor újra hallottam a lakásban a már jól ismert hangot, ahogy kopogott a körme a parkettán), jó volt újra pórázt fogni, végig menni az ezerszer lejárt séta körön.
És mivel ennyire jól volt, végül csak két napot töltött itt nálunk, és minden percet imádtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése