A péntek ~szombatot sikerült lealkudni 'csak' szombatra, én meg közben próbáltam meggyőzni magam, hogy jó lesz ez.
Amúgy imádtam Hannát, tök ügyes volt, volt egy pillanat, amikor beütött nála, hogy ez nem vicc, tényleg nálunk alszik, na akkor majdnem eltörött a mécses, de aztán mégsem, na azért ennél a pontnál én is megkönnyebbülést éreztem, mert ha neki kezd a sírásnak, valószínűleg én is csatlakozom.
Katona eléggé passzív volt, jó hát nyilván ennél nyugisabb hétvégére vágyott, én is, de ha ezt dobta a gép igazán lehetett volna lelkesebb, kicsit könnyebb lett volna... Minden cukisággal együtt ez kőkemény meló... Nem, nem jött meg a kedvem a gyerekvállaláshoz...
Aztán hirtelen egyszerre ment el mindenki, Katona vissza, Hanna meg haza, én meg itt maradtam... Azzal hogy két napja (lófaszt, hetek óta) pakolom ki a lelkem az asztalra, aztán ennyi, senki nem értékelte, nekem meg már nincs a kezembe semmi, mert nem jó semmi, nem hat semmi, én meg fáradt vagyok és fel fogom adni.
Igen, bőgök, és marha csalódott vagyok...
Na mindegy, holnap kurva kemény napom lesz, majd utána ráérek kitalálni a többit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése