Tudom elég parasztnak és önzőnek fogok tűnni, ezután a poszt után, de...
Szóval onnét tudom, hogy öregszem, hogy egyre inkább ragaszkodom a megszokott dolgaimhoz, a saját ritmusomhoz, ahhoz, hogy ha előre eltervezek valamit, akkor az úgy legyen, hogy szeretem a saját hedonizmusom minden elé helyezni.
Most hétvégére is megvolt a jól kitalált kis tervem, mert végre szabad a szombatom is, és tudom úgy tűnik hogy nagyon kapaszkodok a Katonával töltött időbe, de próbáljuk megérteni, szeptember óta össze~vissza vagyunk, volt, hogy hetekig nem volt itthon, volt hogy nettó egy nap jutott kettőNknek stb. Hát hiszen leírtam, tudjátok. És akkor most lett volna két napunk hosszú idő után először.
És annyira tudom, hogy egy paraszt vagyok, hogy egyáltalán ezt leírom, de amikor az előbb felhívott a tesóm, hogy péntek~szombat itt aludhatna e a kisunokahugom, olyan erővel haraptam a számba, hogy fájt... Persze igent mondtam, de...
Nem voltak hű de nagy tervek, és lehet hogy csak itthon pihentünk volna, de hogy kettesben...
Jaj, igen én is érzem, tényleg gáz vagyok, nem is ragozom.
K.rvára igazad van. Vagyis abban annyira nincs hogy igen-t mondtál...
VálaszTörlésIgazából a tesómra haragszom mert ő tudja a legjobban hogy mi újság nálunk, mégis felmerült, mint ötlet, hogy akkor itt aludjon a gyerek..... Nem is ezzel van a baj, hanem a mosttal, mármint érted!
VálaszTörlésmaximálisan értem, hidd le ;)
Törlés