A tűzoltót, meg a mentőt.
Szóval az úgy volt, hogy az utolsó virágshopban töltött nap után extra fáradtan (76 ledolgozott munkaóra per hét), és halál csalódottan jöttem haza. (nem fizetett ki rendesen az exfőnökasszony).
Katona délutános volt, próbáltam megvárni, de valahogy álomba sírtam magam mégis... Snitt!
Következő kép, hogy kopognak az ablakon... Aha jól emlékszel, a negyediken lakunk, szóval jól meglepődtem. Darus kocsiba két helyre kis tűzoltó fiú mutatja, hogy nyissam már az ablakot, köszönök, helloszia, ég a ház?
Hát azt éppen nem, de a párom szeretne bejönni... Azt a kurva eget!!! Abban a pillanatban bevillant, hogy nem vettem ki a kulcsot a zárból... Rohanok az ajtóhoz Katonát beengedni, feltépem az ajtót, ott áll két mentős.... Wtf????
Szabályosan betuszkoltak a szobában, vérnyomást mértek, szívemet hallgattÁk, kérdések hogy fogyasztottam e alkoholt, vettem e be valami gyógyszert...(nyilván nem csak kurva fáradt voltam) aztán zilálva berontott Katona, egymásra néztünk, ő elkezdett nagyon ~nagyon sírni, én meg azt hittem elájulok a nagy izgalomra!
Kiderült, hogy ököllel ütötte az ajtót, ráfeküdt a csengőre, 37 nemfogadott hívásom volt (a telefon tőlem kábé negyven centire) a Zeb visítva ugatott, és én nem keltem fel... Nagyon megijedt... Én meg nagyon szégyenltem magam... Amiért így rá hoztam a frászt, amiért ennyi ember jött megnézni élek e... Aztán csak sírtam, sírtunk...
Azt hiszem ha addig nem számoltam volna le a shopba, akkor ezek után tettem volna meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése