Amikor már 99 százalékra fel vagyok véve a másik munkahelyre, és lélekben arra készülök, hogyan fogom én ezt érzéssel felvezetni, és belibben a főnökasszony valami olyan tenyérbemászó stílusban, hogy egy pillanatig átfut az agyamon, hogy mekkora geci is vagyok, hogy itt hagyom, vagy hogy épp most (nőnap, anyáknapja, ballagások, árvácska szezon előtt...).
Próbálom magam azzal lenyugtatni, hogy felidézem az összes szemétségét...
Próbálom minden elé helyezni magam, hogy ez rólam kell hogy szóljon, hogy nekem legyen jobb.
21 éves korom óta ez a második munkahelyem, szóval nem vagyok túl rutinos munka váltó....
Nagyon meg akarok innét szabadulni, de emellett az is ott van, hogy az újtól is félek, mert bármennyire is utálom ezt az egészet, ehhez legalább értek, új hely, új dolgok...
Durva hetem lesz.... Ahogy lelkileg most vagyok, feltételezem sok sok sírás van előttem...
Az élet szép....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése