Nem igazán tudok mit írni, mert az van, hogy semmi sincs, ami akár azt is jelenthetné, hogy megnyugodtam, vagy hogy jobb a helyzet, de szerintem inkább csak vihar előtti csend.
Katonával is úgy vagyunk, hogy sehogy... Tegnap kábé négy órát ültünk egymás mellett egy kurva hang nélkül, és én közben nagyon gondolkoztam, hogy régen miről tudtunk annyit beszélni, és most miért nem tudunk... Az egy hónap mondjuk letelt, elegánsan úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna, igazából semmi nem változott ebben az egy hónapban... Hogy mi lesz? Jó kérdés...
Munka: Hisztissel se változott semmi közöttünk, nem beszéltünk a dologról, úgy érzem, hogy azt várja én vegyem elő a témát, hát... Nem fogom... Ja tudom, tiszta dedó, meg okos enged, de hogy egy pár napja úgy döntöttem, ha neki van problémája, akkor ezt akarja ő megoldani, mert ő csinálta meg a cirkuszt, igazából a mai napig nem tudom, hogy miért, és ha én megtettem az első lépést, és rákérdeztem, és ő elhajtott engem, akkor nehogy már nekem kelljen házhoz mennem másodjára is a lófaszért!
Kellene, hogy ezek most fájjanak, de igazából nem érzek semmit... Bánt, néha sírok egy picit, de nem szakad ki a lelkem... Egyenlőre... Aztán lehet, hogy egyszerre beüt majd az egész, és összeomlok a picsába...
Szóval ez van, semmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése