Azt már egy ideje tudom, hogy az élet kurvára nem áll meg akkor sem, ha éppen összedőlt a világ, és rohadtul nem érdekli, hogy kellene egy kis timeout, amíg össze kapom magam, de hogy azért na...
Az, hogy soha semmire nincs időm, és hogy állandóan rohanok magam után, hogy ezerszer és mégegyszer megfogadtam, hogy tudatosan megpróbálom jól beosztani, azt már teljesen elengedtem, de hogy azért a faszkivan, hogy mennyi dolgot kellene most egyszerre jól csinálni... ( mert a félfasza az itt most nem elég)
Próbálom/próbáljuk a kapcsolatunkat rendbe rakni, igyekszem a Papára nagyon figyelni, nem heti kétszer oda esni, próbálom a munkát nagyon patentul tolni, az újlánynak normálisan megmutatni mindent, próbálok rendet tartani, minden nap meleg kaját főzni, embernek/nőnek kinézni, eleget aludni, igyekszem a barátaimra figyelni, velük és mellettük lenni...
Szerinted megy??? ... Dehogy... Kapkodok, rohanok, álmos~fáradt ámokfutás az egész... Ingerült vagyok, mert nem, nem és nem megy... Valami, valahol valaminek a rovására megy nyilván... Ettől még ingerültebb leszek.
Érdeklel ez szerinted valakit? Mindenki veri az asztalt, hajtja a magáét, és értem persze, meg ja hát nem most történik ilyen először velem, csak egy ennyire megterhelt időszak után rohadt rosszul esik, hogy nem kapok egy szusszanásnyi időt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése