Nyilván nem is én lennék, ha az ünnepek előtti hajrában (minden nap 13.5 óra meló) nem betegednék le...
Az egyetlen szabad délutánom, ami ma volt azzal telt, hogy jajgatva az ágyat nyomtam, papírzsepi hegyek között... Szuper...
Katona abból tudta, hogy komoly a dolog, hogy neocitránt hozattam a gyógyszertárból... Iszonyat undorító íze van, és órákra kivon a forgalomból, de ez most már tényleg vészhelyzet...
Most megbeszéltem magammal, hogy én erre kurvára nem érek rá, szóval holnapra meggyógyulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése