11 évvel ezelőtt, nemsokkal azután, hogy összejöttünk Biggel, elhoztunk egy kiskutyát Szombathelyről.
Big még a szüleivel lakott, a kutyus is oda ment haza.
Big még a szüleivel lakott, a kutyus is oda ment haza.
Az a kutyus, aki kábé egy éves koráig azt hitte, hogy úgy hívják 'nem szabad'... :D Iszonyat rossz kislány volt, de imádtuk, vittük kutyasuliba, rengeteget kirándultunk vele, igazi ágyban velünk alvós családi kutya volt.
Amikor 4 éve szakítottunk Biggel, elmentem a szüleihez elköszönni, és hát persze Ginától is elbúcsúztam, hiába mondták, hogy menjek hozzájuk ezután is, annak ellenére ami történt, kicsit mindig az 'ő lányuk' maradok, és menjek amikor csak akarok, én úgy éreztem hogy nincs 'helyem' abban a házban.
Nem túl szorosan, de tartjuk a kapcsolatot, ha találkozunk véletlenül, beszélünk, kínosan ügyelve egymás határaira. Mindig kérdezem hogy mi van a kis 'mocsokkal', megvan, jól van, öregszik.
És akkor ma meg az történt, hogy kint cigiztem a melóhely előtt, amikor megláttam a kocsijukat, és a hátsó ülésen ott ült Gina.... :) édes szívem.... Négy éve nem láttam... Hát kitalálhatod mennyire nagyon sírtam. Angyalom, szépen összeszedte magát az ivartalanítás után, kis gömböc lett, de ezenkívül semmit nem változott, 11 éves a nagylány, de nem is őszül a pofija, nagyon jól néz ki a husom. Hát... Már nem ismert meg, de hát persze, nagyon hosszú idő, én meg csak öleltem, pusziltam, simiztem ahol értem, meg persze bőgtem mint az állat...
nosztalgiáztunk, milyen rosszaságokkal szórakoztatott bennünket anno, és annyira nagyon~nagyon mosolygott a szívem, meg mosolyog azóta is....
Awww ☺️
VálaszTörlés