Azt hiszem erre szokták mondani, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés...
Reggel bőgve mentem dolgozni, neeem, azért ennyire (még) nem gáz a helyzet, 'csak' hogy ugye Katona ment el, és ilyenkor mindig sírok egy kicsit, hogy (köcsög honvédség) szegény én, aztán amikor beértem, mind a két gép úgy döntött, hogy akkor most dob egy kékhalált... Távszerviz, bruttó húsz perc, meg kettő lábon kihordott infarktus, de nyitás előtt kettő darab perccel felállt a rendszer, (én meg haza akartam menni) kezdődhet a nap, azt hittem a nehezén túl... (lófaszt). Jött mindenfelé szar, old meg, intézd el, add oda, rendeld meg, sztornó, sztornózd a sztornót...
Mire Kishisztis beért, három agysejtem maradt, de lenyomtunk még két óra rendelés~bevételezés~anyázást, és én már semmi másra nem vágytam mint egy kávéra, meg a könyvemre, de hív a tesóm, hogy neki SOS el kell mennie cipőt venni, el tudom e hozni Hannát az oviból... Hát hogyne... Futás az oviba, a gyerek ahogy meglátott bőgött, és az anyját követelte, tökre igaza volt, a bőgés kitartott három (!) játszótéren keresztül, végül haza vittem, és kínomban leültette a tv elé (igen tudom... Szörnyű vagyok), ezzel le is kötöttem a kis figyelmét, de egy óra múlva megint kezdődött a 'mikóóó jön má' anya', megint tönkre igaza volt, és akkor felhívtuk az anyját, hogy hát hahó, és jött a döbbenet, hogy hát izé, nem volt semmi normális cipő helyben, ezért elugrott a 40 km~re lévő occsó' cipőboltba, és hát most ért oda, és találjuk fel magunkat amíg jön... Mondjuk itt már én is majdnem bőgtem, mer azért na... Hát fél kilencre (igen, este), sikerült ide érni, a gyerek feje már majdnem leesett, az enyém meg majdnem szét az egész naptól, most itt dühöngök magamban, iszok egy teát, beülök a melegvízbe, sírok egy kicsit, aztán holnap nekifutok mégegyszer ennek a hétnek, hátha másodszorra jobban sikerül... Biztatnám én most itt magam valamivel, de a mai nap után?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése